Az alábbiakban Alex Krainer Substack oldalán 2024. november 21-én  megjelent rövid írásának magyar fordítását közöljük.

Ismerjék meg évszázadokon és nemzeteken átívelően Jacket „a Pártfogót” és kegyenceit...

Ha jártál egyetemre megtanulhattad, hogy a vállalatok személyek - így részvényeseik, igazgatótanácsaik és ügyvezetői garnitúrájuk van, utóbbi a vezérigazgatóból, a pénzügyi igazgatóból, és a gazdasági igazgatóból stb. áll. De csak tegnap 2024. nov. 20-án tudtam meg, hogy a vállalatoknak is vannak „pártfogóik”, legalábbis néhányuknak.

Ismerd meg Jacket, a pártfogót

Ezt Mihail Hodorkovszkij úrtól tudtam meg, a „Szembankirscsina” egykori tagjától, a hét bankárból álló bandától, amely az 1990-es években Oroszországot uralta, és az ország vagyonának nagy részét - a becslések szerint, akkoriban az orosz GDP mintegy 60%-át - ellenőrizte.

Egy csoda: a Komszomolból, a kommunista ifjúsági szervezetből Oroszország leggazdagabb oligarchájává vált

Hodorkovszkij úr nemrégiben interjút adott, és elmagyarázta a „protektor” ( a Pártfogó) fogalmát, rávilágított arra az apró részletre, melyet elfelejtettek megtanítani nekünk az iskolában:

Hodorkovszkij: „Úgy döntöttünk, hogy a Trösztben lesz egy [vállalati] „Pártfogó”, ez egy olyan személy, aki mindent figyel, ami [a vállalattal] történik. A Trösztnél ez egy olyan személy, aki minden  történésre odafigyel. Teljesen függetlennek és abszolút megbízhatónak kell lennie, mert csak egyetlen funkciója van. Abban a pillanatban, amikor azt látja, hogy a cégben irányító részesedéssel rendelkező személy nem… , nos mondjuk úgy, hogy nyomás alatt cselekszik, akkor ki kell nyitnia egy borítékot, és át kell adnia ezt az ellenőrző csomagot egy másik személynek, akinek a nevére átíródik ez a csomag. A mi második személyünk Leonyid Nevzlin volt, de ezt soha nem beszéltük meg, mert senkinek sem szabad tudnia, hogy ki a második, a harmadik, a negyedik, vagy ki az ötödik”.

Riporter: Ez arra az esetre van, ha megölnék?

Hodorkovszkij: Nem arra, ha megölnének, az egyszerűbb. Ez például akkor lép életbe, ha túszul ejtenek valakit a családból, és elkezdenek zsarolni valamivel, ami a céggel kapcsolatos. Mivel a céget nem lehet veszélyeztetni, ebben az esetben a “Pártfogónak” észre kell vennie, hogy nyomás alatt cselekszem, és el kell vennie a hatalmamat. És ez meg is történt, amikor börtönbe zártak. Tehát börtönbe zártak. A „Pártfogó” meghozta a döntést, hogy onnantól kezdve - nyilván csak - nyomás alatt hozhatok döntéseket, és átadta a csomagot a következő személynek.

felső szöveg: Putyin visszaszerezte a Rothschildoktól az orosz erőforrásokat

Riporter: Meg tudod mondani, ki volt a Pártfogó?

Hodorkovszkij: Persze!  Ez egy nagyszerű alak, de a szerepéről a társaságban mindenki másképp beszélt, és a valóságot senki sem ismerte. Ilyen volt a nemrég elhunyt Lord Jack Rothschild. Neki volt Pártfogó funkciója.

Természetesen „Jack” alatt Hodorkovszkij Jacob Rothschild-ot értette. Az, hogy pontosan miként ruházódhat  át a tulajdonjog legálisan egyik személyről a másikra, csak úgy, egy londoni tehát távoli „Pártfogó” belátása szerint, az kissé rejtélyes, de valóban így működött. Ezt a kapcsolatot részben kifejtettem a 2017-es „Grand Deception,”  LINK című könyvemben az oroszországi eseményekről, de a könyvet mindössze öt héttel a megjelenése után betiltották.

Továbbá, a forrásokat, amelyeket Hodorkovszkij és Lord Jacob Rothschild közötti konkrét kapcsolat leírásához használtam törölték az internetről. A londoni pénzkölcsönző oligarchia szerepét általában mindig  kínosan titkolták a nyilvánosság elől, valószínűleg ezért nem tanítják ezeket a részleteket az egyetemeken sem.

Jack valamiféle háromszög vagy piramis jelet formáz számunkra  a hüvelykujjaival. Bár, lehet, hogy épp ez a kéztartás esik neki jól, így a legkényelmesebb.

Nem, ez nem csak Oroszországra vonatkozott

Ezen a ponton bárki kifogással élhet: ez Oroszországban történt, ahol hiányos a demokrácia és a jogállamiság, á - ezt mindannyian tudjuk! Nyugaton a jogállamiság egyszerűen félelmetes, és nálunk demokrácia van, meg emberi jogok, stb. Én azonban ezt azonnal megkérdőjelezném: biztosak vagyunk ebben? Tisztában vagyunk a tényekkel, hogy még az amerikai Kongresszus tagjai sem ismerhetik bizonyos nagyvállalatok, például a GE, a JP Morgan, az Exxon Mobil stb. részvényeseinek kilétét. Ezek még a nemzet törvényhozói előtt is titkosak. Tehát jogos a kérdés, mi lehet még titkos a vállalatok tulajdonlásával és ellenőrzésével kapcsolatban?

A látható oligarchák csupán a londoni pénzhatalom megbízottjai

Amikor John Pierport Morgan meghalt, mindenki azt hitte, hogy ő a világ leggazdagabb embere. De kiderült, hogy a bankjának csupán körülbelül 9%-át birtokolta, és valójában a bank igazi tulajdonosainak megbízottjaként tevékenykedett, akik a londoni Cityben székeltek (és talán még mindig ott vannak).

Egy másik példa, amelyről L. B. Woolfolk 1890-ben megjelent „A nagy vörös sárkány” című könyvében olvashatunk: A. T. Stewart, az az ember, aki állítólag forradalmasította - és majdnem monopolizálta - az amerikai kiskereskedelmet a XIX. század végén. Akárcsak Hodorkovszkij úr, A. T. Stewart is a semmiből és egyik napról a másikra tett szert nagy vagyonra. A skótnak volt egy kis, mindössze néhány méter szélességű boltja a Broadway-n, tűket, cérnát és ragasztószalagot árult.

Aztán ki tudja miként, de eljutott oda, hogy egy hatalmas kiskereskedelmi láncolatot irányított, palotaszerű épületekben, több száz alkalmazottat foglalkoztatva. Üzletei nyíltak Glasgowban, Belfastban, Párizsban és Németországban is. Vagyonát száz millió dollárra becsülték. Amikor azonban meghalt, az özvegyére mindössze csekély egy millió dollárt hagyott. Vagyona többi részét egy bizonyos Judge Hilton-ra ruházta át, aki látszólag a vagyonkezelője és egyben a „második számú” volt a helyettesítő megbízottak sorában: köztudott volt Stewart úrról, hogy hetente találkozott Judge Hiltonnal, ugyanis minden vasárnap együtt vacsoráztak.

A korabeli média pedig arra a következtetésre jutott, hogy a ravasz Hilton kiforgatta szegény Stewart asszonyt a jogos örökségéből,  bírósági összecsapás lett az ügy vége, melyben végül megállapították, a férjnek valójában nem volt részesedése az A.T. Stewart & Co-ban, csak jutalékra volt jogosult az eladásokból. Judge Hilton maga is csak egy titokban tartott hatalom ügynöke volt. Az általa örökölt céget azonban hamarosan három új kiskereskedelmi formáció tette tönkre. Jó minőségű árukkal és alacsony árakkal csődbe kergették az A. T. Stewart & Co-t valamint további ezer kiskereskedőt New Yorkban.

Hé, oda nézzétek, már megint a zsidók!!!

Az új üzleti modell hamarosan elterjedt az Egyesült Államokban és a fejlett világ nagy részén. Abban a korban felfogták, hogy „a Pénzhatalom” az árnyékból gyakorol irányítást. Ahogy egy kereskedő összegezte akkoriban: „Ha a dolgok így mennek tovább, néhány éven belül a Pénzhatalom monopolizálni fogja a kiskereskedelem forgalmát, ahogy monopolizálta és most is monopolizálja az ország összes többi üzletágát.”

Hogy eltereljék az emberek figyelmét a Pénzhatalomról, a dühöt a zsidókra irányították, és az új kiskereskedelmi létesítményeket általában „zsidó boltoknak” nevezték. Valójában Judge Hilton maga is a zsidókat hibáztatta az A. T. Stewart & Co. kudarcáért. Stewart úr hatalomra jutása nem volt egyedi eset: a korszak oligarcháinak többsége a londoni Pénzhatalom megbízottja volt.

Ugyanez volt igaz azokra az orosz oligarchákra is, akik a Szovjetunió 1991-es összeomlása után a szovjet Kommunista Pártból kerültek ki. Valaki megint ellenvetheti: mindez már régen történt és Oroszországban. Ma, a mi korunkban már biztosak lehetünk az átláthatóságban, a jogállamiságban, a szerződés szentségében, a tulajdonjogban, a demokráciában és persze a szabadság, a független média,a méltányosság és befogadás  szerepében és így tovább...!!! De mi van, ha mindezek a csodálatos dolgok csak a homlokzat díszei, a meggyőzés finom eszközei, amelyek meggyőznek minket (többek között az egyetemeken keresztül) arról, hogy a rendszer csodálatos és igazságos, hogy ne gyanakodjunk arra, hogy valójában egy baljós oligarchia gyakorolja a hatalmat az színfalak mögül? Mi van, ha ez az egész liberális demokratikus rend csak látszat?

Mi a helyzet korunk egzaltált „oligarcháival”?

Az ilyesféle titkos megállapodásokat nagyon nehéz lenne bizonyítani, de ha valóban léteznének, akkor segítenének magyarázatot találni az olyan mai oligarchák hatalomra jutására, mint Jeff Bezos, Bill Gates, Soros György, Larry Ellison, Warren Buffett (ó, igen, ő is), Eric Schmitt, Peter Thiel, Robert Mercer és sokan mások. Ez azt is megmagyarázná, hogy így vagy úgy miért kerülnek mindannyian a mélyállam, a CIA, a Pentagon és a politikai pártok ágyába. Arra vagyunk idomítva, hogy csodáljuk ezeket az embereket zsenialitásukért és vállalkozói szellemükért, de mi van, ha ez a PR-gépezet terméke, amely arra ösztönöz minket, hogy Bill Gatesre úgy gondoljunk, mint a nagy jótevőre, Warren Buffettre pedig mint a kedves öreg nagypapára, aki történetesen zseniális árfolyamjós? Tényleg, mikor volt utoljára olyan újságíró, aki kemény kérdést tett fel Bill Gatesnek vagy Warren Buffettnek?

Mindez igaz volt az orosz oligarchákra az 1990-es években; mindig úgy mutatták be őket, mint fiatal, független, gazdaság reformáló üzletembereket, akik új utakra törnek és elhozzák a kapitalista szabad piacot Oroszországba stb. stb. Aztán ott volt Elizabeth Holmes esete is, aki szintén a semmiből bukkant fel, és vált saját erőből, a legfiatalabb női milliárdossá, akit széles körben reklámozott a média.

Elizabeth Holmes

Mindez a pénzhatalom forgatókönyve szerint működött, amíg a cége, a Theranos szégyenszemre össze nem omlott, és ki nem derült, hogy semmit sem talált fel, és semmit sem irányított.

A Theranos volt a nagy leleplező

Theranos igazgatótanács: Ki kicsoda a Deep State és a „védelem” intézményeiből?

Az üzleti modell szétesése megmutatta az egész világ számára, hogy Holmes asszony csak egy báb volt, akit az igazgatótanács irányított – melynek minden egyes tagja a mély állam és az amerikai védelmi rendszer veteránja volt -, valamint azok az emberek, akik az egész csalást finanszírozták. Ezt a csalást a „Theranos botrány: az igazi történet” című cikkben boncolgattam.

Ma a Pénzhatalom III. világháborút követel

Visszatérve Hodorkovszkij úr közelmúltbeli leleplezésérere, ez ugyanis felveti a végső okot, amiért ma a nukleáris háború szélén állunk: Lord Rothschild „korrektül” ellopta a Jukoszt, majd jött a gonosz Putyin úr, és visszavette az orosz olajtermelés 20%-át adó Jukoszt. Így természetesen most vissza kell hoznunk a szabadságot, a demokráciát, az emberi jogokat, az átláthatóságot, a jogállamiságot és a tulajdonjogokat Oroszországba, még ha az is az ára, hogy az egész világot lángra kell robbantani.

 Alex Krainer

horvát közgazdász

@NakedHedgie az I-System Trend Following megalkotója és a napi TrendCompass befektetői jelentések kiadója, amelyek több mint 200 pénzügyi és árupiacot fednek le

fordította Dr. K.J. - T.H.