Ostobaság lenne, ha Magyarország Brüsszelbe menne, és olyan politikáknak vetné alá magát, amelyek gyakran közvetlenül károsak az országra nézve, cserébe a brüsszeli támogatások feloldásáért.
Budapest, 2026. április 7. Magyarországon 2026. április 12-én országgyűlési választásokat tartanak. A versenyben lévő miniszterelnök, Orbán Viktor 16 éve van hatalmon, négy országos választást nyert meg, ami az Európai Unió leghosszabb ideje hivatalban lévő vezetőjévé teszi. Ezen felül Orbán Viktor 1998 és 2002 között négy évig volt miniszterelnök, ezt követően pedig 8 évet töltött ellenzékben. Most azonban ő és az általa vezetett párt, a Fidesz történelmi kihívással szembesül az egységes ellenzék, a Magyar Péter vezette TISZA (tisztelet és szabadság) párt részéről, mely jelenleg néhány közvélemény-kutatásban vezet. Érdemes tehát megvizsgálni, milyen gazdaságpolitikát javasol ez az ellenzéki párt, és mit jelenthet ez Magyarország számára.
AZ ELLENZÉK POLITIKAI CSOMAGJA
A TISZA 2026. február 7-én közzétette „Működő és humánus Magyarország” című politikai dokumentumát. A párt által javasolt legfontosabb intézkedések közé tartozik egy új vagyonadó bevezetése a 2,6 millió eurót meghaladó vagyonnal rendelkezők számára, valamint az alap családi pótlékok megduplázása. A párt emellett az EU-val és a NATO-val való kapcsolatok erősítését javasolja, ideértve a Magyarországnak szánt, befagyasztott uniós források feloldását is. Továbbá javasolja, hogy 2035-ig szüntessék meg az orosz energiától való függőséget, és duplázzák meg a szélenergia, a napenergia és más megújuló energiaforrások arányát, miközben felülvizsgálják és újragondolják az orosz építésű atomerőmű szerepét. A monetáris politika tekintetében a TISZA azt javasolja, hogy Magyarország vezesse be az eurót, és állapítson meg konkrét ütemtervet a nemzeti valuta elhagyására, valamint a monetáris politika teljes alárendelésére a frankfurti döntéshozóknak, ezáltal csökkentve a Magyarország rendelkezésére álló politikai eszközöket. Egyéb intézkedések közé tartozik az egészségügyi kiadások növelése, miközben egyidejűleg a kormányzati költségvetési hiány csökkentésére törekednek. Végül megjegyzem, hogy a TISZA kijelenti: támogatni kívánja a kis- és középvállalkozásokat (KKV-kat), hogy segítsen nekik versenyképesebbé válni.
MÍTOSZ A KÜLFÖLDI PÉNZRE SZORULÓ MAGYAR NÖVEKEDÉSRŐL
Ha ezen politikai javaslatokat szó szerint vesszük, és feltételezzük, hogy bevezetik, nézzük meg milyen következményei lennének? Kezdjük az utolsó, a kkv-k támogatására vonatkozó politikai céllal, amely véleményem szerint a TISZA legfontosabb és legészszerűbb javaslata. Ebben a tekintetben csalódást okozott, hogy a TISZA az EU-támogatásokból és adókedvezményekből kívánja finanszírozni a kkv-támogatást. A párt terve ugyanis azon múlik, hogy felszabadítsák a jelenleg felfüggesztett, Magyarországnak szánt több milliárd eurós EU-forrásokat.
Ezen euróban denominált uniós források „feloldása” a Tisza Párt és miniszterelnök-jelöltje, Magyar Péter számára elsődleges prioritás, amint azt a német Deutsche Welle tévécsatornának adott interjújában (2025. áprilisában, Fanny Facsar, a csatorna vezető nemzetközi tudósítójának nyilatkozva) kifejtette. Elmondta, hogy miniszterelnökként az első teendői közé tartozna, hogy „Brüsszelbe repüljön és tárgyaljon az Európai Bizottsággal… az uniós források feloldásáról” és „hazahozza az uniós forrásokat”, mert – ahogy Magyar fogalmazott – „az uniós források… elengedhetetlenek… a magyar gazdaság számára”.
Gazdasági szempontból ez a gondolkodásmód teljesen téves. Igaz, régóta él az a mítosz – amelyet gyakran a kormányzó Fidesz párt magas rangú tagjai is követnek –, hogy Magyarországnak „külföldi pénzre van szüksége” a gazdaság növekedéséhez. Ez a meggyőződés fedezhető fel a jelenlegi magyar kormány számos kezdeményezése mögött az elmúlt 15 évben a külföldi befektetések vonzása érdekében.
De amikor külföldi befektetés történik, a külföldi pénz nem kerül be a magyar gazdaságba. Lehet, hogy ez volt a helyzet az aranystandard idején, és relevánssá válhat, ha Magyarország a jövőben feladja saját szuverén pénzét, és bevezeti az eurót.
De a modern, bankalapú gazdaságainkban, amelyek a nemzetközi banki szabályokat követik, az eurók mindig az eurószékhelyű bankokban maradnak, a dollárok az USA-székhelyű bankokban, a japán jenek pedig a japán bankokban. Természetesen egy külföldi befektető, vagy a devizával rendelkező magyar tulajdonos dönthet úgy, hogy eladja devizáját, és magyar valutát szerez. De mivel a magyar vezetés olyan bölcs volt, hogy megtartotta nemzeti valutát, a magyar jegybank a magyar bankok feletti ellenőrzése révén teljes mértékben irányítja a forgalomba hozott vagy onnan kivont magyar valuta mennyiségét: nincs szükség külföldi befektetésre ahhoz, hogy több forintot szerezzenek! Ugyanakkor igaz, hogy a külföldi befektetések, mondjuk euróban, nem növelhetik a gazdasági növekedést Magyarországon, amíg azok nem eredményezik a magyar bankok által kibocsátott magyar forint mennyiségének növekedését – ami ugyanolyan jól megoldható külföldiek bevonása nélkül is! Spanyolországról, Európa egyik legnagyobb közvetlen külföldi befektetési célpontjáról végzett kutatásom kimutatta, hogy a spanyol gazdasági növekedést nem befolyásolta ez a külföldi pénz (és az euróhoz való csatlakozás sem segítette a növekedést).
Ezért ha a kormány több üzleti befektetést szándékozik Magyarországra vonzani a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés növelése érdekében, akkor nincs szükség a brüsszeli eurókra.
Magyar Peter és gazdasági tanácsadói úgy tűnik, nem veszik ezt észre, és tévesen hiszik, hogy a magyar gazdaság valamilyen módon függ a brüsszeli euróktól.
Továbbá tudjuk, hogy az EU engedményeket és politikai változásokat fog követelni Magyarországtól az eurók rendelkezésre bocsátásának fejében, és ezek nem a magyarok javát szolgálják. Ehelyett az Európai Bizottság olyan célokat tűzött ki, melyek nem teljesen racionálisak, és amelyek – csak egy példát említve – sokkal magasabb energiaárakat, sőt energiahiányt is okoznának. Az Európai Bizottság egy túlhatalmú bürokrácia, amely gyakran visszaél hatalmával – legyen szó a közelmúltbeli médiaszabályozásról vagy arról, hogy a kritikus polgárokat aránytalan intézkedésekkel, nevezetesen olyan törvényen kívüli szankciókkal bünteti, amelyek a saját pénzükhöz és vagyonukhoz való hozzáférés elvesztését, valamint gyakorlatilag törvényen kívüli státuszt jelentenek.
A brüsszeli korrupció lélegzetelállító: az EU könyvvizsgálói ritkán hagyják jóvá az EU könyvelését, és 1999-ben az egész Európai Bizottság, az elnökével és minden biztossal együtt, szégyenében lemondott egy különösen kirívó korrupciós és csalási botrány miatt, melyet akkor nem tudtak szőnyeg alá söpörni.
Magyar Péter és pártja szeret a korrupcióról beszélni, de úgy tűnik a brüsszeli korrupcióra vakok, mely az európai adófizetőknek nagyon sok pénzébe került, és ami tovább súlyosbítja az EU legnagyobb problémáját, nevezetesen a széles körben ismeretes „demokráciahiányt”. Ez csupán eufemisztikus leírása mindazon szokatlan konstrukciónak - melyet az európai demokráciák hoztak létre - és amelyre átruházzák szuverenitásukat, önmaga azonban nem demokratikus: a demokráciát ugyanis a választások fémjelzik úgy, hogy a megválasztott törvényhozók ténylegesen törvényeket fogalmaznak meg. Az EU esetében ez nem így van, amint azt Magyar Péter jól tudja: Az Európai Parlament képviselőjeként évekig élvezte az ezzel járó jól fizetett pozíciót, és soha nem magyarázta el a választóinak, hogy az Európai Parlament soha nem fogalmazott meg egyetlen törvényt sem, és tagjai végső soron nem törvényhozók: az EU létrehozásához a Szovjetunió szolgált mintául, mely szintén demokráciának vallotta magát, és e célból bábparlamentet tartott fenn, de ez a parlament csak a „mindenható” és senki által nem választott Párt Bizottság által megfogalmazott törvényeket vitathatta meg. Amikor a CIA kitervelte, hogy egy új intézményi konstrukció, az Európai Unió révén megszervezi a mélyállam uralmát Európában, úgy döntött, hogy átveszi a szovjet modellt. Ahogy a titkosítás alól feloldott CIA-dokumentumokból kiderült, az EU „alapító atyái” CIA-ügynökök voltak (például Jean Monnet, Paul-Henri Spaack és Robert Schuman), és az úgynevezett „Európai Mozgalmat” a CIA finanszírozta.
Így minden olyan európai vezetőnek - aki népe érdekeit tartja szem előtt - harcolnia kell a brüsszeli bürokratákkal – erről híres Orbán Viktor miniszterelnök. Azaz, a harc az EU-val és téves politikáival szemben nem felesleges figyelem elterelés más problémákról, ahogyan azt a TISZA állítja, hanem elkerülhetetlen azok számára, akik népüket képviselik, tekintettel az EU korrupciójára, antidemokratikus szervezetére és a nemzetközi mélyállam általi külső irányítására.
CSAK EGYFÉLEKÉPP LEHET NÖVELNI A MAGYAR TERMELÉKENYSÉGET
A TISZA a magyar vállalatok versenyképességének növelését is politikai célként tűzte ki. Lássuk az Egyesült Királyság esetét. Az elmúlt században a közgazdászok azon a kérdésen törték a fejüket, hogy miért szenved alacsony termelékenységtől Nagy-Britannia. De a közgazdászokat általában nem azért jutalmazzák, mert őszinte választ adnak; többnyire azért kapnak jutalmat, mert azt mondják és indokolják is, amit a fizetőik hallani akarnak. A brit alacsony termelékenység rejtélyének megoldása nem bonyolult. Megértéséhez először vessünk egy pillantást Németországra, ahol a termelékenység folyamatosan magasabb szinten maradt.
Az ok, amiért a német termelékenység az elmúlt században jelentősen meghaladta a britet, közvetlen jelentőséggel bír a magyar gazdaságpolitika szempontjából: a termelékenységet a munkavállalók által előállított termelés mennyiségeként mérik, amit legjobban az éves munkaórák számával lehet kifejezni. Hol dolgozik a legtöbb ember? Maguk a közgazdászok túlnyomórészt tőzsdén jegyzett nagyvállalatoknál vagy olyan cégeknél dolgoznak, amelyek tanácsadói szerződéseket akarnak szerezni az ilyen tőzsdén jegyzett vállalatoktól. Ezért a közgazdászok többnyire úgy gondolkodnak a helyzetről, ahogyan az a néhány nagyon nagy tőzsdén jegyzett vállalatra vonatkozik. De ez egy törpe kisebbség, mely az összes vállalat csupán kb. 0,01%-át teszi ki. A vállalatok több mint 99%-a kis- és középvállalkozás, melyek többsége soha nem kerül be a tőzsdére, és ezek adják a teljes foglalkoztatás körülbelül kétharmadát vagy annál is többet – ez igaz Németországra, az Egyesült Királyságra, az Egyesült Államokra, Japánra, valamint Magyarországra és a legtöbb más országra is.
Mi teszi ezeket a kkv-kat termelékenyebbé? A termelékenység a technológiából fakad. Így a termelékenység meghatározó tényezője az, hogy a vállalatok milyen mértékben képesek üzleti folyamataikat a legújabb technológiákra átállítani. Ez pénzbe kerül. A kisvállalkozások pedig általában pénzügyi korlátok közé szorulnak – szívesen fektetnének be többet, de nincs rá forrásuk. A tőkepiacok számukra zárva vannak – ezért nem is foglalkozik velük a legtöbb közgazdász. A tőkepiacokon aktív cégek az egyetlenek, melyek elég nagyok ahhoz, hogy megengedhessék maguknak a tanácsadók, pénzügyi tanácsadók, közgazdászok és befektetési bankok magas díjait és fizetéseit.
A kis cégek csak kis bankoktól kapnak finanszírozást. A nagy bankok számára nincs értelme kis cégekkel foglalkozni. Így tehát, ha egy országban sok kis bank működik, a kkv-k virágoznak és elegendő banki hitelt kapnak ahhoz, hogy technológiájukat a legkorszerűbb szinten tartsák, ami azt is jelenti, hogy a munkahelyteremtés tovább bővül és a gazdasági növekedés magas. Ha azonban csökken a bankok száma (ami a gyakorlatban a kis bankok számának csökkenését jelenti), a kisvállalkozások finanszírozása nehezebbé válik. A kisvállalkozások lemaradnak a technológiai fejlesztésekben. A munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés lelassul.
Ez történt az Egyesült Királyságban is: a nagy bankok lelkesen felvásárolták a kis bankokat, és a bankrendszert a központi bank által irányított, erősen koncentrált oligopóliumként szervezték meg. Az elmúlt száz évben öt nagy bank uralta a brit bankrendszert, melyek a bankbetétek közel 90%-át fedték le. A nagy bankok nem kívánnak hitelt nyújtani kisvállalkozásoknak. Így a brit kisvállalkozások nem tudtak elegendő finanszírozást szerezni technológiai fejlesztéseikhez, és ennek következtében visszaesett a termelékenység növekedése az Egyesült Királyságban.
A bankrendszerek fokozott koncentrációja az, ami az elmúlt 20 évben a világ legtöbb országában bekövetkezett. A központi bankok központi tervezői szinte kivétel nélkül úgy döntöttek, hogy különböző politikáik és szabályozásaik révén csökkentik a bankok számát. Az összeolvadások kikényszerítésével és a bankrendszerek koncentrálásával szorítják ki a kisvállalkozásokat, ezáltal csökkentve a termelékenységet és a gazdasági növekedést. Az okok eltérőek lehetnek, de gyakran a központi bankok elkötelezték magukat egy téves küldetés támogatására, a „nem-növekedés” vagy „nulla növekedés” politikák végrehajtására. Ennek eredményeként a növekedés az EU nagy részén visszaesett, bár Magyarország az elmúlt évtizedben többnyire átlag feletti gazdasági növekedést tudott elérni, ami Európában némileg szokatlan. A termelékenység növelése érdekében Magyarországon a jövőben számos új, kis helyi bankot kellene létrehozni.
A TISZA-KAPCSOLAT
Úgy tűnik, hogy Magyar Peter és a TISZA nem értik a fenti gazdasági tényeket. Időt töltöttem a jelenlegi kormány döntéshozóival, hogy elmagyarázzam nekik ezeket, és optimistább vagyok abban a tekintetben, hogy a Fidesz alatt olyan politikák kerülhetnek bevezetésre, amelyek támogatják a kisvállalkozásokat, ösztönzik a munkahelyteremtést, és így növelik a gazdasági növekedést. Hogy egyértelmű legyek: ehhez nincs szükség külföldi pénzre. Orbán Viktor miniszterelnök vezetése alatt Magyarország szinte minden évben kereskedelmi többletet ért el 2010-es hatalomra kerülése óta (kivételt képez 2022). Ez azt jelenti, hogy ostobaság lenne, ha Magyarország Brüsszelbe menne, és olyan politikáknak vetné alá magát, amelyek gyakran közvetlenül károsak Magyarországra nézve, cserébe a brüsszeli finanszírozás feloldásáért. Több mint 8 milliárd eurós kereskedelmi többlettel Magyarországnak elegendő devizatartaléka van a szükséges külföldi áruk és szolgáltatások beszerzéséhez, míg a belföldi kiadásokat minden esetben magyar forintból finanszírozzák, ami már így is teljes mértékben magyar ellenőrzés alatt áll.
Ez a pont különösen fontos, mert a brüsszeli Bizottság – az EU nem választott kormánya, amely kizárólagos joggal rendelkezik a törvények megalkotására – csak azzal a feltétellel hajlandó a Magyarországtól visszatartott források feloldására, ha az aláveti magát diktátumainak, beleértve valószínűleg a kudarccal végződő és katasztrofális bevándorlás politikáját is. Ez utóbbi politika abból indul ki, hogy valahogy jó ötlet több millió idegen fiatal férfi bevándorlót behozni távoli kontinensekről és nem európai kultúrákból. Csak remélni tudom, hogy a magyarok felismerik: Orbán Viktor és pártja a Fidesz makacs ellenállása a brüsszeli, más országok és nemzetközi szervezetek komoly nyomásával szemben az oka, hogy Magyarország ma is rendes nemzetállam, amely vonzza a magasan képzett szakemberek bevándorlását az EU egész területéről, beleértve Németországot is. Mindeközben olyan országok, mint Németország - ahol több tízmillió illegális, Európán kívüli bevándorló él - már egy évtizede szenved a szakemberek és családjaik kivándorlásától és tőke kivonástól, a bűnözés, a nemi erőszak és a kudarcba fulladt nyitott ajtó-politika egyéb következményeinek növekedése miatt.
Az Európai Bizottság egy másik régóta fennálló követelése az volt, hogy kritika nélkül fogadják el a Bizottság terveit, amelyek szerint továbbra is szinte korlátlanul támogatná a csődbe ment és korrupt Ukrajnát az oroszok elleni háborúban. Ez a politika különösen tragikus volt azon fiatal ukránok számára, akik ennek következtében életüket vesztették, beleértve az ukrajnai magyar kisebbséget is, akiket behívtak az ukrán hadseregbe, és akik a csatatéren vesztették életüket, vagy a halál küszöbén állnak, anélkül, hogy bármilyen konkrét pozitív eredményt tudnának felmutatni. Értékes emberi életek mentek veszendőbe a semmiért.
Miután tisztáztuk a tényeket a TISZA központi politikai terveivel kapcsolatban, a többi javasolt politikával is gyorsan elbánhatunk. Izrael és az Amerikai Egyesült Államok Irán ellen folytatott háborújának eredményeként Irán először korlátozta a Hormuzi-szoroson átmenő áruforgalmat. Mivel az EU – akárcsak a TISZA programjában – úgy döntött, hogy a következő években véget vet az orosz energiától való függőségnek, ez drasztikusan megnövelte az energiaköltségeket más uniós országokban, és valóban azzal fenyeget, hogy a közeljövőben energiakorlátozást vezetnek be. Magyarország nem követett ilyen sikertelen politikákat. Így aztán egy ilyen környezetben egyértelműen rossz ötlet, ha Magyarország enged az EU nyomásának, és csökkenti az orosz energiavásárlásokat, hiszen épp az ellenkezője lenne a követendő. Orbán Viktor és pártja egyértelműen úttörő szerepet játszott azzal, hogy már évekkel ezelőtt azt állította, Európának továbbra is az olcsó és megbízható orosz energiát kell használnia, az EU vezetői valószínűleg hamarosan kénytelenek lesznek ezt beismerni.
Továbbá Németország példája mutatja, hogy a szél-, a nap- és más megújuló energiák megbízhatatlanságuk miatt nem pótolhatják az olcsó és megbízható orosz energiaellátást.
FORINT KONTRA EURÓ
A TISZA azt is állítja, hogy Magyarországnak fel kellene adnia nemzeti valutáját, és be kellene vezetnie az eurót – egy külföldi valutát. Ez azt jelentené, hogy a monetáris politikát többé nem Magyarországon, hanem az Európai Központi Bank (EKB) nevű nemzetek feletti szervezetben alakítanák. Ez a központi tervezés fellegvára extraterritoriális (területen kívüliséget élvez), így amikor néhány évvel ezelőtt a frankfurti tűzoltók riasztást kaptak, nem tudtak bejutni – akárcsak a svájci Nemzetközi Fizetések Bankja esetében. Az EKB a világ legfüggetlenebb központi bankja, amely semmilyen parlamentnek vagy más intézménynek nem tartozik elszámolással. Ahogyan 2003-ban a Princes of the Yen (www.quantumpublishers.com) című könyvemben figyelmeztettem, az EKB központi tervezői valószínűleg visszaélnek majd túlzott hatalmukkal, megismételve a Federal Reserve és a Bank of England játékát, nevezetesen banki hitel által hajtott ingatlanbuborékok, bankválságok és hosszú recessziók létrehozásával. Az EKB ténylegesen ilyen fellendülés-összeomlás ciklusokat hozott létre Írországban, Portugáliában, Spanyolországban és Görögországban, nem sokkal azután, hogy ezek az országok bevezették az eurót. Az EKB azóta hasonló ingatlanbuborékot kreált Németországban, melynek 2022-ben az EKB maga vetett véget, azóta megbénítva a német bankrendszert és ezzel közel egy évszázad leghosszabb recesszióját eredményezve.
Az EKB felelős továbbá az amerikai központi bank 2020-as inflációs politikájának Európába történő exportálásáért is – ami a fogyasztókra 2021-ben és 2022-ben kétszámjegyű inflációval sújtott le. Kis, nyitott gazdaságként Magyarország nem tudta elkerülni, hogy ez az infláció hatással legyen rá. Ez azonban ismét bizonyítja, naiv dolog azt hinni, hogy Magyarországnak előnyére válik, ha kritika nélkül aláveti magát az EU és az EKB politikájának.
Ráadásul az EKB működése óta már 6000 kis bankot számolt fel. Az EKB vezetői és magas rangú munkatársai a nagyobb centralizáció és a kis bankok eltüntetésének lelkes hívei, ami hitelhiányt okoz a kisvállalkozások számára és a középosztály elsorvadását eredményezi. Az ilyen EU- és EKB-politikáknak való alávetés véget vetne annak a hosszú és lenyűgöző gazdasági növekedést lehetővé tevő időszaknak, amelyet Magyarország a 2013 és 2022 közötti évtizedben élvezett.
SZÉP SZAVAK A PÁRTPROGRAMOKBAN – DE KI FOGJA MEGVÉDENI MAGYARORSZÁGOT A KÜLFÖLDI TERVEKTŐL?
A TISZA kormányzati hiánycsökkentésre irányuló politikája jó, akárcsak a kisvállalkozások támogatására irányuló politikája. De ezek vajon csak szép szavak? Kétséges, hogy a TISZA szociális, egészségügyi és oktatási kiadások növelésére irányuló tervei összeegyeztethetők lennének a költségvetési hiány csökkentésére irányuló céljával. Inkább úgy tűnik, hogy a TISZA egy klasszikus „adózz és költs” javaslatot terjeszt elő, a szavazatok megszerzésének szándékával.
Németként, aki az elmúlt évtizedben figyelemmel kísértem a magyar kormány politikáját, valamint az életszínvonal és az életminőség javulását Magyarországon, azt kell mondanom, hogy a TISZA és javaslatai nem győztek meg. Attól tartok, hogy „a brüsszeli biztosok mindenre tudják a választ” téves meggyőződés miatt a TISZA vezetése alatt Magyarország elveszítené mindazt az erősségét és kedvező politikáját, ami Magyarországot oly vonzóvá tette az olyan európaiak számára, mint én. Kifejezetten rossz üzlet lenne, ha néhány milliárd euró brüsszeli támogatást (amely, mint fentebb kifejtettem, külföldön marad) cserélnének el a kudarcot vallott, sőt katasztrofális EU-politikáknak való megfelelésért, mint amilyen a bevándorlás és az ukrajnai háború. Ha Magyarország feladná valutáját, és ezzel monetáris politikai szuverenitását, az mérhetetlen költségekkel járna – valószínűleg az EKB jellegzetes fellendülés-összeomlás ciklusainak formájában, súlyos recessziókkal és hatalmas gazdasági terhekkel a hétköznapi emberek, különösen a fiatalok számára. Így csak remélni tudom, hogy a magyarok értékelni fogják azokat az előnyöket és lehetőségeket, amelyeket Orbán miniszterelnök teremtett számukra – amit annyira csodálnak és irigyelnek azok a német szemlélők, akik tudják, mit jelent ehelyett olyan kormány alatt élni, amely külföldi hatalmaknak hódol be és figyelmen kívül hagyja saját népét.
Richard A. Werner professzor,
D.Phil. (Oxon), a budapesti Corvinus Egyetem kutatóprofesszora,
gazdaságpolitikai és banki szakértő
Három részes mélyinterjú a professzorral, az első rész A TILTOTT - EGY NÉMET GYÓGYÍTÓ FIA
