Az országgyűlési választásokon elszenvedett súlyos vereséget követően a nemzeti oldal alig várta, hogy végre megszólaljon a volt miniszterelnök. Pár hónap után ez megtörtént. A fokozott várakozás mögött meghúzódó bizalmat az élete során felmutatott képességeivel érdemelte ki Orbán Viktor. De vajon milyen elemekből épül fel karaktere? Szellemi fejlődését mi és ki támogatta, hogy határainkon átívelő világpolitikai tényezővé válhatott? Ugyanakkor mi az oka, hogy saját népének jelentős része karizmáját és mögötte a stratégát nem fogta föl? S, hogy ez a világrendszerváltásba illeszkedő stratégia - mely átalakulás nagyságrendjét tekintve sokkal jelentősebb, mint 36 éve a kommunizmus összeomlása a rendszerváltással - miért lett volna kedvező Magyarországnak? A fenti kérdésekre is választ kapunk DR. BOGÁR LÁSZLÓVAL folyatott immáron harmadik beszélgetésemből. Valamint azt is kibontja Bogár tanár úr, hogy milyen formálódó látható és rejtőzködő erőcsoportok versengenek egymással több dimenzióban feszülve egymásnak alternatív megoldásokat kínálva a Föld bolygó jövőjére nézvést s ezen belül Európa uralmi struktúrái miért hergelik kontinensünket öngyilkosságba? S mindeközben Orbán Viktornak milyen láthatatlan alkukba kellett bocsátkoznia a nemzet túléléséért küzdve? Valamint arra, hogy a vereséget követően megszülethet-e az újszövetség?
A beszélgetésben többször hivatkozott korábbi két rész A „NEM LÉTEZŐ" ÉS ÉDESTESTVÉREI, AVAGY MONDD, AMI A SZÍVEDET NYOMJA! , illetve ORBÁN VIKTOR EREJE ÉS VILÁGKÉP-KETRECEINK VESZÉLYE.
Tallián Hedvig
Láttam a kötcsei tudósítások közt egy fényképet, amint egy sörpadon ülsz kis fekete sapkában Orbán Viktor mellett. Mindannyian nagyon vártuk ezt az eseményt, és a másnapi interjút, melyet a gyarmati sor -, a bankok kamatszedése -, és az euro bevezetés mint fedősztori a megszorításokra - elleni lázadás ténymegállapításokkal kezdett. Orbán Viktornak kifejezetten jól áll a lázadás. Te hogy látod Tanár úr?
Mindig is jól állt neki. Abszolút lázadóként ismertem meg 1982-83-ban, és a lázadáshoz elképesztő mélységű őserő is társult. Lázadása lényege azóta is arra irányul, hogy a méltóságteljes emberi létért való küzdelem a legalapvetőbb célja és értelme minden emberi életnek.
a fiatal Orbán Viktor
Annak, amit nyugati kultúrának nevezünk - ahová keletről érkeztünk és beilleszkedtünk -, annak a kereszténység a szellemi alapja. Ez a kereszténység azonban az elmúlt 1300 évben két nagyjából 650 éves időszakra tagolódik. Az első az élet szakrális kultúrája, a katedrálisok kora. A méltó élet transzcendens lényege az Isten szerint való élet, az üdvösség volt a célfüggvénye minden emberi életnek.
Amikor egy ember nem is remélhette, hogy megéri a katedrális felépülését.
Igen. A katedrálisok a leglátványosabb szimbólumai annak a korszaknak, hisz az ég felé törnek. Ez nem versengés volt, hogy ki tud magasabb katedrálist építeni, hanem jelzés, hogy az emberi élet legvégső célja az üdvösség. Az Isten szerint való élet. Magában hordozva az építészetet, a szobrászatot, a festészetet - a freskókkal és színes üvegablakokkal – a komplex vizuális kultúrával a katedrális figyelmeztette a nagyrészt írástudatlan híveket, hogy miképp kell méltó életet élni a Földön. Maga az építkezés valóban eltarthatott 150 évig is, és az elkészült katedrális pedig ezen szimbólumok rendszere volt. Utána minden megfordult a reneszánsszal – újjászületés -, de valami nagyon sötét dolog született újra. A reneszánszt inkább valami féle látványos reklámszatyornak gondolom, amelyik éppen a vizuális kultúrával vezet meg. Elájulunk a gyönyörűségtől, főleg Itáliában ezek láttán. Nem tagadom a hihetetlen esztétikai értékeit, de a reneszánsz igazi lényegét Machiavelli írja le a Fejedelem című művében, mint a létfelélés, a létpusztítás, a létrontó energiák cinikus dicséretét. Ezzel kezdődik el az, amit II. János Pál pápa a halál kultúrájaként írt le. Annyiban pontosítanám a Szentatya mondatát, hogyha az első 650 év a katedrálisok - az élet szakrális kultúrájának - korszaka, akkor az azóta eltelt, 650 év, az a halál deszakrális civilizációja.
S, hogy visszacsatoljak Orbán Viktorhoz. Négy évvel ezelőtt azt a fordulatot használta a tusványosi előadásában, hogy a nyugat pusztulása a mi vesztünk is - mintha előre látott volna sok mindent – ami annak köszönhető, hogy hedonista pogányokká lettünk. A hedonista pogány a főszereplője ennek a 650 évnek. A hedonista pogány számára a halál deszakrális civilizációja nem más, mint a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömeg szakadatlan növelése - azaz gazdasági növekedés -, ami nem más, mint az előző időszakban kisajtolt profit újra befektetése, annak érdekében, hogy a profitot szülő profit végtelen folyamatként zabálja fel a földi lét, a teremtés erőforrásait, legyenek azok a külső természet erőforrásai - föld, víz, levegő, e szakrális őselemek -, illetve a belső természet - a lelki, erkölcsi, szellemi - a teremtett emberi lélek energiái. Ez zajlik, és ennek egyszer véget kell érni. Orbán Viktor negyvenvalahány évvel ezelőtt hihetetlen energiákkal lázadt és nem megbántani akarom őt, nyilván ő is tisztában van vele, hogy ez a lázadás többnyire ösztönös volt. Hosszú időnek kellett eltelnie, míg szellemileg is teljes mértékben összeállt benne az a kép - nagyjából az elmúlt 16 évben -, hogy valójában miért is lázadt ő már 20 éves korától kezdve mindmáig.
A legelső miniszterelnöksége idején - ugye 1998 és 2002 között - még ott sem látott tisztán? Ott sem láttatok tisztán?
Itt nagyon kényes részhez értünk, mert 1998 és 2002 az ő szellemi fejlődésében és kettőnk kapcsolatában is fontos időszak. 1983 óta ismerem, és hosszabb idő telt el legelső kormányzása óta, mint odáig.
A boldog emlékezetű Vízkelety Mariann találta ki a Stratégiai Elemző Központ nevét - rövidítve STRATEK - melynek élén, mint a miniszterelnöki hivatal parlamenti államtitkára álltam és a miniszterelnök-helyettes szerepét betöltő kancellária miniszter Stumpf István helyett mindig, és sok esetben a miniszterelnök helyett is válaszolhattam a parlamenti interpellációkra. Bár az országgyűlési képviselő visszautasíthatta - hogy ő a miniszterelnöktől vár választ -, de sok esetben tőlem is elfogadták. Stratégiai államtitkárként egyúttal a legmélyebb szellemi alapokhoz visszanyúló stratégiaképzés vagy annak előkészítése volt a feladatom egy kb. 25 fős stábbal.
Dr. Bogár László a tizenöt éves Háttérkép című műsorban
A Miniszterelnöki Hivatal az Országházzal szemben lévő épületben volt, időnként fogta magát a miniszterelnök és mindenki elképedésére átsétált a STRATEK üléseinkre, olyankor kifejezetten kérte, hogy nem miniszterelnökként, hanem gondolkodó emberként szeretne részesévé válni a szellemi munkánknak.
Fontos hozzátennem ehelyütt a karizma bűvös fogalmát. Kevésbé közismert, hogy a karizma egyszerűen kedvességet jelent. Az olasz őrizte meg Mia carissima! Drágaságom, kedvesem! fordulatában. Ez a görög karizma szóból ered. Tehát a karizma valójában a legmélyebb azonosulás a teremtéssel, a méltó élettel.
Kisugárzás.
Így van. A Teremtő energiáinak megsokszorozott továbbadása a Földön. Mindnyájan ajándékba kapunk mindent a Jóistentől. Akinek karizmája van, az azt kapja ajándékba, hogy a Teremtőtől származó energiát megsokszorozva tudja használni, másokat segítve, hogy méltóságteljes, Isten szerinti életet éljenek. Ez a karizma. Az a négy év hihetetlen erejű tanulást jelentett mindkettőnk számára. Egymástól is, egymással is próbáltunk tanulni abból a helyzetből, ami végül kudarccal végződött, mert a választópolgár a 2002-es választáson úgy döntött, hogy nem folytathatjuk. Ezt tudomásul kellett vennünk. Bár az első választási forduló után volt egy többszázezer, akár egymillió embert számláló demonstráció a Kossuth-téren akkora, hogy a tömeg a Duna másik partján is hömpölygött. Ez a hihetetlenül nagy embersereg arról akarta biztosítani Orbán Viktort ezen a szombati napon, hogy igenis felismerte, hogy nagyon-nagyon hosszú idő óta először jelenik meg egy olyan államférfi - azt kell mondjam, még ha ezért kigúnyolás járhat a másik oldalról, akkor is vállalom, most már ha a jelenlegi állapotot, és az elmúlt 16 évet nézzük -, tehát Hunyadi János óta nem volt olyan ismert és elismert államférfija a magyarságnak, mint Orbán Viktor.
Ennek mélyén egy elképesztő mélységű és erejű tanulási folyamat húzódik, és ebben a kudarcok is döntő szerepet játszanak. Legyünk őszinték, a saját életünkből is tudjuk, hogy igazán tanulni az ember a szenvedésekből tud. A sikert, azt gyorsan átlapozzuk és úgy gondoljuk, hogy ez nekünk jár. A szenvedésnél persze dühödten úgy érezzük, ez nem igazság, pedig inkább el kellene gondolkodni, hogy minden szenvedést azért küld ránk - illetve talán nem is ez a pontos kifejezés - a Teremtő, mert mi okozzuk saját magunknak, csak nem akarunk ezzel szembesülni, hogy tanuljunk belőle.
Itt egy több dimenziós tanulási folyamatról beszélünk - ugye most elsősorban Orbán Viktorról beszélünk -, hiszen itt nemzetközi politikáról, belpolitikáról, lélekről, könyvekben lefektetett tudományról is beszélünk. Hogy kell ezt szétszálazni?
Vissza a karizmához, ami valószínű más nagyformátumú államférfire is igaz, de esetében egyértelmű, hogy ez a karizma. Persze minden modellszerű ábrázolás leegyszerűsítés. Számomra három döntő fontosságú elemből tevődik össze ma az államférfi, a nagy formátumú politikus karizmája.
Döntő a szellemi karizma. Azaz minden megnyilatkozásában meg tudja mutatni, hogy van adekvát narratívája, elbeszélési módja, értelmezési kerete a világról, amelyben nem csak a jelen való dolgokat tudja elhelyezni, hanem viszonylag egyszerűen megjósolhatóvá teszi azt is, ami majd be fog következni. Hiszen az, hogy egy elbeszélési mód mennyire felel meg a valóságnak, azt az bizonyítja, hogy a belső logikájából kibontakozó jóslatok a jövőre nézve mennyire bizonyulnak igaznak. A világot mindig értelmezési keretben látjuk, ha nem is veszünk feltétlenül tudomást erről. Az információk előzetes szűrőn esnek át. Akár tudunk róla, akár nem. Ezt hívják értelmezési keretnek. A beáramló információkat azonnal átszűrjük a már meglévő értelmezési keretünkön. Mindenkinek van egy sajátos fogalom készlete, amivel leírja mindazt, amit a beáramló információk benne valóság képként – a külső és a belső valóság alapján – összeillesztenek. Minek látjuk, amit ténylegesen nézünk. Láss, ne csak nézz! Csak akkor látjuk a valóságot, ha van egy olyan értelmezési keretünk, ami a nézett valóságból felépíti a látványt a lélek belsejében, a tudatban, és a tudatalatti rétegekben is.
Visszatérve tehát, akinek karizmája van, annak létezik egy kétségbevonhatatlan narratívája, amivel lehet vitatkozni, de nem lehet kétségbe vonni, hogy amire a karizma épül, az létező probléma. Lehetett Orbán Viktor narratívájának érvényességével vitatkozni az elmúlt 16 évben és azóta is, de azt senki nem vonhatta kétségbe, hogy amiről beszél az létező összefüggés. Minden narratíva próbája, hogy lehet-e a világértelmezési logikájából viszonylag megbízható előrejelzéseket mondani a jövőre. Az övéből lehetett. Ugyanis amit narratívájában megfogalmazott az globális szinten is érvényesült az elmúlt 16 évben. Előrejelzései most kezdenek csak igazán beválni, szinte automatikusan következnek a narratívájából. A szellemi fölényt adó narratíva általános érvényessége mellett a karizmának egy kétségbevonhatatlan uralmi pozícióval is rendelkeznie kell, ami nem valamilyen beosztást jelöl a formális hierarchiában.
Akaratátviteli képesség?
Így van, pontosan. Hatalom és uralom nem egészen ugyanazt jelenti, de akaratátviteli képesség. A karizmának van egy olyan eleme, akik nem értenek vele egyet, vagy sok szempontból szembefordulnak, még azok is elismerik azt, hogy van egy meghatározó uralmi szint. Ezt szokták egyébként a közvélemény kutatásokban vélemény klímának nevezni. Elképzelhető, hogy az elmúlt 16 évben nagyon sok olyan ember, akit ha megkérdeztek a párt szimpátiájáról, nem Orbán Viktor pártját említette. De ha azt kérdezték, hogy ki fog nyerni a következő választásokon? Melyik a meghatározó erő? Akkor a 90%-uk a Fideszt nevezte meg. Tehát ez a kétségbevonhatatlan uralmi pozíció. A nem rá szavazók is tudomásul veszik, hogy van egy kétségbevonhatatlan és láthatólag hatalmas szellemi energiákkal is alátámasztott uralmi pozíciója. Mert nyilván kapcsolat van a karizma három eleme között.
A harmadik elem a legkényesebb, a szuverenitás. Orbán Viktor hangsúlyozza is a szuverenitás problémáját. A döntő fontosságú kérdés, hogy a lokalitásnak mindent meg kell tennie, hogy a globális hatalmi rendszeren belül is minél nagyobb önállósággal rendelkezzen. Ez így van. Csak nem szívesen szól senki - ő sem - arról a dimenzióról, hogy nem tud senki úgy tartósan uralmi pozícióban maradni, bármekkora legyen is a szellemi energiája és uralmi pozíciója, ha nincs valamiféle globális hatalmi beágyazottsága. Tehát a globális hatalmi rendszer az ő értelmezésében ellenfél, de a szuverenitás – az én értelmezésemben - valójában arról szól, hogy ezzel a globális hatalomgazdasági rendszerrel milyen mértékben vagyunk képesek a saját önálló stratégiai törekvéseinket érvényre juttatni. Ő a lázadást és a szembefordulás dimenzióját emeli ki. Nyersen a lényeg: nem uralkodhatott volna 16 éven keresztül, ha nincs globális hatalmi beágyazottsága, és ez mindenkire érvényes.
A Fehér Házban Orbán Viktor, Donald Trump, Marco Rubio
Erről nehéz beszélni, mert lázadó politikus, és kommunikációs értelemben egész életműve lényegét arra alapozza, hogy nemzete szuverenitását védi, így értelemszerűen erről a kényesebb elemről nem szívesen beszél.
A kialakult drámai fejlemény még figyelemre méltóbb, hogy a kampány utolsó heteiben az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök - vagy ahogy nevezni szoktam a zsidó-amerikai egy-test birodalom mindkét feje - a lehető leghatározottabban emberi értelemben véve is kampányolt Orbán Viktor és rendszere mellett. Az izraeli miniszterelnök a Heteknek húsz perces interjút adott, pedig a Hetek nem tartozik a vezető globális orgánumok közé, melyben a legegyértelműbben támogatta Orbán Viktor kormányzásának folytatását, mint Magyarország, a térség stabilitásának illetve a magyar zsidóság stabil életviszonyai fenntartásának legfontosabb feltételét. Ugyanezt tette globális szempontból az amerikai elnök. A választásokon Orbán Viktorra mért csapás valójában egy globális törésvonal mentén arra a törekvésnyalábra is mért csapás, amit az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök képvisel.
Befejezve a karizma elemzését, tehát a három döntő fontosságú elemnek egyszerre kell érvényesülnie. A szellemi szint adta adekvát narratíva, amivel lehet vitatkozni, de nem lehet kétségbe vonni, hogy a valóság ennek a narratívának oly erőssége, hogy belőle többnyire helyes következtetések vonhatók le a jövőre nézvést, és így érvényessége aligha vonható kétségbe. Erre épül az uralmi pozíció és mögötte, hogy valamiféle globális beágyazottsággal rendelkezik. Azaz a globalitás hatalmi rendszere is ismerje el, hogy ezt a gondolatrendszert érdemes tiszteletben tartani. Érdemes egyezséget kötni az ilyen vezetőjű lokalitással, megakadályozandó, az adott lokalitás lerabolhatóságát. Etetni is kell a birkát, ha nyírni akarjuk - mondta Mária Terézia.
Valójában Orbán Viktor életművének lényege alapvetően ez a törekvés. Karizmája kialakulása mögött egy elképesztő mélységű tanulási folyamat áll. Ez azért tehette őt nagyformátumú államférfivé, mert végigjárta a bukások és kudarcok sorozatával szegélyezett utat. Intenzív tanulási folyamat hozta létre benne a karizmához szükséges szellemi energiákat, a narratíva képességet, a kétségbevonhatatlan uralmi pozíciót, illetve azt a képességet, hogy a globális hatalmi rendszer legfőbb szereplőivel is olyan személyes kapcsolati rendszer kiépítésére képes, ami stabilizálhatja az adott, nem túl jelentős lokalitás helyzetét.
Hszi Csin-ping kínai elnököt a Karmelitában fogadja Orbán Viktor
Karizmájával olyan lehetőségeket képes megnyitni, amelyek e nélkül egyáltalán nem is léteznének. Mindez a stratégiai elképzelése most végzetes módon látszik összeomlani az új kormányzat alatt. Az elmúlt öt hónap elég volt erre.
Felelevenítenéd a STRATEKben zajló munkát?
Több stratégiai kérdéskörről a Stratégiai Elemező központban 1998-2002 között beszéltünk először és ez számomra személyes elégtétel. Nevezetesen - már akkor is így fogalmaztunk -, hogy képzeljünk el egy „V” betűt talpazatával a Boszporusznál, egyik ágával Törökországon keresztül Közép-Ázsiában egész Kazahsztánig, Azerbajdzsánig, a türk népekig, Oroszország déli területeiig nyúlik, a másik ágával pedig nyugaton Bajorországig. A keletről jövő energiából – valamint a már szintén - keletről jövő kínai technológiával ebben a térségben létrejön a szinergia. Tehát egy olyan kölcsönösen előnyös együttműködési rendszert lehetne a térség valamennyi országa számára létrehozni, amely mögött semmiféle ideológiai megfontolás, hatalmi törekvés nincs. Pragmatikus módon minden résztvevő azt tartja szem előtt elsősorban, hogy az ő stratégiai érdekei szempontjából ez megfelelő legyen. Orbán Viktor képes volt az amerikai, az orosz és a kínai elnökkel ennek a feltételeit egyre sikeresebben megtárgyalni, és az elmúlt évekre megteremteni.
Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal a Kremlben, Moszkvában
Ami most történik, az szétzúzni látszik ezt a törekvést. Magyarország számára a Hunyadiak óta - mert az idejükben még a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországa tényező volt Európában – nem nyílt ilyen lehetőség. Ám, akkor ötven év alatt 1490-től - Mátyás halálától Buda elfoglalásáig - 1541-ig a globális hatalmi erők szétzúzták ezt a pozíciót. Orbán Viktor szellemi karizmája és nyilván mindaz a tanulási folyamat, melyből szerény résznyit a STRATEK is kivett ’98 és 2002 között - valójában egész más geopolitikai körülmények között - de újra teremthette volna ezt a pozíciót. Bár Magyarország sokkal kisebb globális értelemben is, mint a Hunyadiak korában, de mégis olyan kulcspozícióba kerülhetett volna anyagi, energetikai és szellemi értelemben is, amivel hosszú távra stabilizálhatta volna a helyzetét - egy meglehetősen labilis globális hatalmi környezetben, hisz világrendszerváltás zajlik -, ráadásul a többi résztvevő ország számára is előnyös módon. Mindenki nyerhetett volna, de ezt most brutálisan szétzúzzák. A magyar választások igazi tétje nem elsősorban belpolitikai természetű volt - csak sajnos a magyar választók többsége számára ez nem volt világos -, nem tagadva a belpolitikai elemet.
A Három–Test Paradigmáról még mindenképp beszélünk. Ám, még ide kapcsolnék az előző – második - interjúnk utolsó szakaszához egy átkötő kérdést. Idézlek: „Hál' Istennek Orbán Viktor karaktere elég ütésállónak látszik, Antheusi alkat, ha legyőzik, Földhöz teremtik, akkor a Földből energiákat szív magába, felpattan, és folytatja a harcot. A történelem a jelek szerint őt látszik kiszemelni. A történetnek nincs vége, sőt a történet legdrámaibb crescendoja még most fog kezdődni.” Nyilván a történetnek nincs vége, és ugye ez a mában lesz érdekes, mert ez még a karácsony előtti beszélgetésünkből idézet. Megtörtént a Földhöz vágás. Kötcse után, a sörpadon ülve mi volt a benyomásod a magyar föld tölti-e Orbán Viktort az erejével?
Továbbra is vállalom, amit mondtam. Antheus-i alkat, egyszerűen így van. A vereség mélysége emberi értelemben is akkora erejű és intenzitású volt, hogy kellett neki is néhány hónap ezt szellemileg feldolgozni. Hisz minden lélek egyedi mintázattal dolgoz fel egy ekkora erejű csapást.
Kötcsén a sörpadon
Antheus a Földből energiákat nyer, felpattan és küzd tovább. Úgy látszik, hogy számára nagyjából öt hónap volt szükséges ehhez. Megtörtént. Kötcsén már egyértelműen azt a fajta erőt, energiát és határozottságot produkálta, ami mindig jellemzője volt a vereségek feldolgozása után is. A küzdelmet tovább folytató Orbán Viktor képe bontakozott ki Kötcsén, részben a sörpadon a magánbeszélgetésben is, és az utána megtartott beszédében, amit hihetetlen nagy várakozás előzött meg.
Hangsúlyoznám, hogy a vereség mélysége és drámaisága nagyobb, mint az idézett interjúban fogalmaztam - ez nem jelenti, hogy lebecsültem volna a várható crescendo-t - de súlyosabb, és szeretném most ezt egy hipotézis füzérként megfogalmazni.
A kiindulópontja az lehetne, hogy amikor Orbán Viktor most drámai módon vereséget szenvedett, mert más lett volna az, ha hajszál híján, tehát néhány százalékkal marad el az új politikai erőtől, de nem ez történt. Senki által nem várt mélységű vereség következett be. Ezt én sem vártam. Itt azon a szemponton kellene elgondolkodni, hogy vajon globális hatalmi értelemben véve mi lehet az az erő, ki lehet az alanya annak az erőnek, amely Orbán Viktoron kívül egyúttal a zsidó-amerikai globális egy-test birodalomra is csapást mért, vagy e birodalomnak arra a szárnyára is?
A nemzeti oldalt képviselő szárnyról beszélünk…
Igen, mert mind a kettő, tehát Netanjahu is, meg Donald Trump is, persze világbirodalom vezetői, de alapvetően és elsősorban a nemzeti szinteket képviselik. Azért nehéz erről beszélni, mert ahogy Amerikának is van egy nemzetállami talapzata, de felette ott a világbirodalom, ugyanúgy a zsidóság esetében is van egy nemzetállami talapzat, és van egy világbirodalom. Akármilyen kényesen is hangzik, nem lehet nem beszélni erről már. Igenis ott, abban az esetben is létezik világbirodalom. És ebben az esetben Netanjahu, meg Donald Trump is vereséget szenvedtek a nemzeti szintek képviselőiként. De akkor ki a nyertes? Ki a másik oldal, amelyik legyőzte nemcsak Orbán Viktort, hanem a zsidó-amerikai egy-test birodalom nemzeti szárnyának két vezetőjét? Azért nehéz erre pontos választ adni, mert az ellenfél - aki valójában győzelmet aratott, az győzött a magyar választásokon is. Nyilván nem az a bizonyos szóra sem érdemes politikai erő, aki most 71 százalékos többséggel rendelkezik.
A gépidemokrácia „dicsőségére”.
A gépidemokrácia „dicsőségére”. Köszönöm szépen! Jelentéktelen epizód, ezért nem is érdemes különösebben foglalkozni vele, sem a személynek, sem a pártnak nincs jelentősége. Történelmileg ez egy átmeneti jelenség. Ők csak egyszerű lokális helytartói egy globális hatalmi aktornak. Számunkra az igazán lényeges, az aktor pontos azonosítása. Sajnos megint azt kell mondanom, hogy Orbán Viktor szellemi beszorítottsága e téren érthető. Óvatosan próbálok fogalmazni, de ki kell mondom. Ugyanis ez esetben ő is mindig elkezd brüsszelezni. Érthető ez, de nem menthető.
Bocsánat, az kevés!
Így van. Szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy megértsük, hogy ki mérte ránk ezt a nagy csapást, és közben a zsidó-amerikai egy-test birodalom két fejére is.
Tehát ez a bizonyos erő az Európai Unió uralmi rendszerét, illetve az egyes tagországok uralmi struktúráit használja eszközként arra, hogy globális hatalmi szinten érvényesítse saját törekvéseit. Mert a kettő nemcsak nem azonos, és rendkívül veszélyes lenne ezt úgy értelmezni, hogy Európa egyszerűen őrült és öngyilkos. Mert hiába ismételgetjük, hogy öngyilkos stratégia, mert inkább azt kéne megérteni, hogy Európa uralmi struktúrái miért követnek el öngyilkosságot?! Látnunk kell mögötte a globális hatalmi aktort, őt kell beazonosítanunk! Majd pedig azt kell megérteni, hogy milyen áttételes eszközökkel viszi át az akaratát az unió és a tagországok uralmi struktúráira. Már évekkel Orbán Viktor megbuktatása előtt teljesen világos volt, hogy egyetlen kivétel van egész Európában, és ez személy szerint Orbán Viktor, illetve az ő szellemi energiáira épülő magyar politikai rendszer. Van egy olyan mozzanata a globális hatalmi viszonyrendszernek, ahol a lényegét ennek az erőnek egyszerű beazonosítani. A globális hatalmi törekvésrendszernek az az oldala, aminek Orbán Viktor a legszínvonalasabb szóvívőjévé vált – ahogy azt már az előző beszélgetéseinkben is említettük -, az amerikai-orosz-kínai együttműködés az a bizonyos Három-Test Birodalom. Ez most már közhely.
Dr. Pellionisz András dokumentumokkal alátámasztva leírta egy Bogár Napló hozzászólásban, hogy az amerikaiaknál, Oroszországban és Kínában is már a stratégiai gondolkodás része a Három-Test Paradigma, tehát valóság.
Így van. Tegyük hozzá, hogy segítettem Andrásnak így jelenhetett meg 2024. decemberében a Magyar Hírlapban az írása, melyben kifejti a fizikából levezetve a politikára átültetve a hatalmi dinamika, azaz a Három-Test probléma lényegét.
részlet Dr. Pellionisz András Magyar Hírlapban 2024 karácsonya előtt megjelent A háború és béke matematikája című írásából
Megdöbbentő, hogy a hatalmi dinamika lényegét természettudományos alapokra helyezve kifejti és a magyar médiában ezzel soha senki nem foglalkozik - az, hogy az ellenfél az érthető lenne -, de a nemzeti oldal se. Soha, semmilyen módon! Tehát van számomra - és nem a hülyét játszom -, egy szinte felfoghatatlan eleme, hogy Orbán Viktor 16 éven keresztül kétségbevonhatatlan uralmi pozícióban van, folyamatosan sorjázó kétharmadokkal - uraljuk valamelyest a médiarendszert is -, ő a szóvívője ennek a formálódó erő rendszernek, a „Három-Test Birodalomnak”, de ez az egész probléma abszolút tabu a nemzeti oldalon is. Most leleplezem magam. Végzetesnek tartom, hogy a magyar társadalom nincs erről tájékoztatva, egyik oldal által sem pedig ez az egész magyarság szempontjából döntő fontosságú összefüggés. Mivel ez így tarthatatlan, meginvitáltam a Bogár Naplóba, a közvetlen asszisztensén keresztül.
Orbán Viktort meghívtad a Bogár Naplóba?
Igen, meginvitáltam a Bogár Naplóba. Szeretném ezt megkérdezni tőle, ha nem nagyon zsenánt, mert ha valaki tud erre válaszolni, az mégiscsak ő. A narratívája 16 éven keresztül uralkodik globálisan, lokálisan azonban még azt se tudja, akarja, meri elérni, hogy az övéi, tehát a saját nemzeti oldala tudjon erről, mert hogy a másik oldal letagadja, az teljesen érthető, de a mi oldalunk miért teszi ezt? Örülnék, ha elmondaná, hogy miért van így.
Az előző beszélgetésünkben egész határozott célzást tettem arra, hogy a jobboldali újságírók jelentős része nem érti, mi zajlik körülötte a világban. Nem mintha a másik értené.
Én is így gondolom. Erre mit tudok mondani, az elmúlt 16 évben körülbelül kétezer cikkem jelent meg, aminek legalább a felében említem ezt. Az Egy Bogár Naplója a 700. adásnál tart, és ezen kívül volt még körülbelül 1500 média megjelenésem, tévében, rádióban, egyebekben. Ennél többet nem tudtam tenni és ha az eredménye ezek szerint konvergál a nullához, akkor itt egy kipontozott rész következik… Döntő vereséget szenved egy világstratégia, benne Orbán Viktor, tehát a globális hatalmi alternatíva szenved döntő vereséget, ráadásul úgy, hogy ebben a bő másfél évtizedben Magyarország lenne az egyetlen hely, ahol e gondolatkör szabadon elbeszélhető lett volna, ám ez a nemzeti oldalon is tabu.
Kielégítő magyarázatunk valószínűleg egyikünknek sincs. Igaz, amit mondasz, hogy ennek az oldalnak az újságírói sem értik, de azért legyünk őszinténk, ha 36 év, és benne 16 év után a nemzeti oldal alapvető szellemi megformálói sem értik…, vagy elnézést…, vagy ami ennél is rosszabb, nem akarják érteni! Nem kívánom mindenkinek a maradék életkedvét is elvenni, de mindennek oka van, amit fel kell tárni. Volt néhány indulatos összecsapásom Kötcsén. Hat órán keresztül vártunk, nem Godóra, hanem Orbán Viktorra. Antall József idején a kormányülések mindig két órával később kezdődtek. Célzatosan csinálta, hogy beszélgessünk – államtitkárok, miniszterek - amikor összegyűltünk.
Nem akarok én megbántani senkit, de a következő történt, igyekszem a lehető legóvatosabban fogalmazni. Tehát, amit mi a Stratégiai Elemző Központban ’98-tól kidolgoztunk, az tette Orbán Viktort világhíressé az elmúlt 16 évben - Hunyadi János után legismertebb és legelismertebb államférfivá -, de amikor 2006-ban másodszor is vereséget szenvedett Orbán Viktor 2002-ben először majd 2006-ban újra, ekkor Schmidt Mária aki akkor is, meg azóta is – akit Magyarország legokosabb és legbátrabb asszonyaként, minősített tavaly Orbán Viktor -, meghatározó szerepet játszik, azt mondta neki, ott 2007-ben, a 2006-os vereség után, ezt tanúk tudják igazolni, hogy addig fogsz megbukni, amíg a Bogár tankönyvből tanulsz.
Ezzel a metaforával foglalta össze a nemzeti szempontú lokalitás globális hatalmi politizálásának azt a stratégiáját, amit végül Orbán Viktor 16 éven keresztül sikeresen képviselt, és ami világhíressé tette. Tehát Schmidt Mária jövendölésével szemben 16 éven keresztül ez a stratégia nemcsak, hogy sikeres volt a Magyarország nevű lokalitás számára, hanem a globális hatalmi rendszerben is ismert, és elismert nagyon sokak által. Ez ma is így van, a bukása ellenére így van! Igen ám, de hogyha az a Schmidt Mária, akinek a nézetei azóta sem változtak, pontosabban a felszínen nyilván változtak, mert továbbra is ő akart a meghatározó tanácsadó lenni - mint ahogy maradt is -, ezért színleg hozzáigazította a nézeteit, miután látta, hogy a Bogár tankönyvből megtanulható a stratégia. Itt nem rólam van szó, hanem arról a törekvésnyalábról, aminek én csak egy szerény megjelenítő eleme vagyok. Tehát erről kiderült, hogy globális méretekben is annyira sikeres, hogy Orbán Viktort lokálisan 16 évig uralomban tartotta. Ám, a zsidó-amerikai egy-test birodalom két szárnya támogatása ellenére is sikerült vereséget mérni rá egy még erősebb globális aktornak. Így a 16 év rendszere most széthullani látszik.
A teljes képet mozaik hasonlattal írta le Orbán Viktor most a beszédében, én nemzeti nagykoalíciónak neveztem az elmúlt 16 évet, ez most mozaik darabokra esett. Nem egy párt volt, hanem sok mozaik darab összképe, vagy puzzle-ja a kirakott nagykép. Ha most ez széthullik, mégis újra tud épülni, bízunk benne, mert elképesztő erő él Orbán Viktorban és mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez az új kép kialakuljon. Egészen bizonyosan ki is fog alakulni. Ám, azt mindenképp rögzíteni kell, hogy még egyszer nem követhetjük el azt a hibát, hogy annak a sok „pártnak” - ami ebben a nemzeti nagykoalícióban mozaik darabként benne foglaltatott -, a döntő többsége abszolút önzetlenül, jóhiszeműen és lehető legboldogabban teszi bele minden létező szellemi energiáját a rendszerbe, és azok veszik ki ennek hatalmas hozadékát, akikről kiderül, hogy valójában bele semmit sem tettek! Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy egy idő után deficitessé vált a struktúra és széthullott mozaik darabjaira?!
Sajnálom, hogy mindezt indulatosan mondtam el ott Kötcsén, ezúttal is bocsánatot kérek azoktól, akik ezt elképedve hallgatták. De ez még egyszer nem fordulhat elő! Hiányoltam a beszédből, célzott ő erre azért a beszédében, hogy a széthullott mozaik darabkák újra összerakása innentől kezdve csak egy világos egyezség alapján mehet végbe. Mégpedig úgy, hogy minden mozaik darab számára, az egész rendszert akarók számára legyen világos, hogy ki kicsoda, milyen szellemi teljesítményt, milyen mértékben tesz bele a közös rendszerbe és ez - ex nihilo nihil fit, semmiből semmi nem lesz - mindenki által tisztán látható és követhető legyen. Csak a magam nevében beszélek. De az még egyszer nem fordulhat elő semmilyen körülmények között, hogy a jóhiszemű többség hozomra-puszira beleteszi a maga szellemi erőforrásait, és valahogy úgy alakul, hogy élősködő rendszerek szivattyúzzák ki belőle a többletet, ami lehetővé tenné, hogy folyamatosan működjön a nemzeti nagykoalíció. Ebben semmilyen fenyegetés nincs, de ez még egyszer nem fordulhat elő!
Tehát én és az általam képviselt szellemi irányzatokat támogató legalább kétszázezer ember, aki mennyiségileg nem túl nagy, de minőségét tekintve erős a 2,5 millión belül ezt világossá fogja tenni. Ebben az esetben ez a kétszázezer ember úgy fogja gondolni, hogy egy más konstrukcióban - hogy ne rébuszokban beszéljek -, és ennek következményeképp néhány éven belül a Fidesz 7%-on, a Mi Hazánk pedig 22%-on lesz, mert egyelőre sajnos nincs más szervezeti alternatíva, ahová ezeket a nemzeti energiákat át lehetne vinni. Ez nem azt jelenti, hogy a Mi Hazánkat bármilyen értelemben felmagasztalnám, de mivel fizikailag sajnos nincs más alternatíva … Ne lepődjön meg se Orbán Viktor, se a Fidesz, hogyha továbbra is puszira akarja bárki újra teremteni a mozaikokból ezt a rendszert, mert annak következményei lesznek. Egyébként nagyon helyesen egy elég talányos mondat erejéig, csak így nem értette mindenki, ő is használta beszédében „a széthullott mozaikokra” metaforát. Egyelőre csak annyit mondott, hogy nagyon nem volna szerencsés, ha most egyes mozaik darabkák úgy képzelnék, hogy akkor ő maga az egész kép, és hogy az összes többinek ehhez kell alkalmazkodnia.
Hangsúlyoznám, hogy én abszolút nem ezt képviselem! Nem vindikálom magamnak azt a jogot, hogy én legyek az az egyetlen szellemi törekvésnyaláb, ami meghatározza az egész képet. De azt igenis elengedhetetlennek tartom, hogy minden mozaik szabadon nyíltan az összes többi szeme láttára érthető módon mutassa meg magát, mérjék össze a képességeket, hogy szellemileg mit képesek az egészhez hozzátenni. Utána pedig legyen világos, hogy a hozadék azokhoz kerüljön vissza, akik az egész kép üzemeltetését sikeresen el tudják látni. Ószövetség helyett újszövetségre van szükség! Ez egy indulatos rész volt. Hedvig, rajtad múlik, hogy ebből mit és hogyan jelenítesz meg. De nem tudom és nem is akarom innentől kezdve ezt véka alá rejteni. Az elmúlt 16 évben jóhiszeműen lenyeltem ebbéli törekvéseimet, mert úgy gondoltam, hogy amíg Orbán Viktor sikeresen működteti ezt a nagykoalíciót, addig nem foglalkoztat a kérdés. A Bogár Napló úgy produkált húszmilliós nézettséget, hogy ahhoz semmiféle támogatást nem kaptam. Félreértés ne legyen, abszolút nem pénzt kértem volna, hanem legfeljebb levetett cuccokból összeálló infrastruktúrát, hogy színvonalasan lehessen felöltöztetni technikailag egy olyan szellemi törekvésnyalábot, amivel úgy érzem, hogy hozzájárultam az elmúlt másfél évtizedhez.
Ha összefoglalnám, az indulatod, az aggodalmad, a szíved abba az irányba megy, hogy meg kell a magyarságot menteni. A pártok pedig csak kis cédula az egészen.
Főként, hogy ne fordulhasson elő, hogy úgy hullik szét a szépreményű nemzeti nagykoalíció, hogy a legcsekélyebb mértékben sincs informálva arról a két és félmillió ember - és nem is mozgósítható -, hogy mi történt globális és lokális értelemben, aminek következtében most szét van hullva. És nem is fog összeállni a mozaik újabb képpé, amíg tisztán nem tárjuk fel, hogy a kegyelmi ügy hivatalos verziója hazugság volt, ami egyelőre mindenkit áthat. Értem, hogy Orbán Viktor sem azt meséli el, ami ténylegesen történt. Nem az történt! A két és fél millió ember a szívében érzi, hogy nem igaz a hivatalos verzió, és amit kényszerűen Orbán Viktor is a magáévá tett, hogy úgy történt. A kegyelmi ügy csak ürügy volt, amire azért volt szüksége a globális hatalmi rendszer destruktív ágának, hogy Orbán kiiktatásával Magyarországot irányba állítsa ahhoz, hogy Oroszország kilökhető legyen a Három-Test formációból.
Az a destruktív erő, ami EUKRAJNA (EU, UK, Ukrajna) fedősztorit használja a céljai érdekében.
Igen, ami Oroszországot ki akarja lökni a Három-Test formációból, hiszen száz évre elegendő kifosztható erőforrásmezőnek tekinti. Az Oroszországból kiszivattyúzható energiák segítségével oldható meg az a leglényegesebb probléma, amiről már az előző két részben is beszéltünk - ez a legalapvetőbb mozgatórúgója a világhatalmi rendszer struktúra dinamikájának -, hogy a nem létező világelit előre felzabálta a világ erőforrásait. Ez tűnik ki abból, hogy már szinte ki sem fejezhető az az összeg, ami a magyar nemzeti vagyon ezerszerese, ami spekulatív pénzként háromszor akkora, mint a világ egész vagyona...
315 billió dollárra becsülik a ZeroHedge szerzői a globális adósságot.
…két lehetőség van. Bekövetkezik a katasztrófa, és ez kaotikus kiszámíthatatlanul zuhan rá a világra, és abból az emberiség eddigi létezésének legsúlyosabb tragédiája következik. Vagy, létrejön egy olyan hatalmi szerkezet, amelyik megpróbálja rendezetten ráterhelni a világra ezt az adósságot.
Sajnáljuk, de végleg zárva
Egyelőre két elképzelés versenyez, az egyik bevonná Oroszországot. Orbán Viktor és természetesen magam is ezt tartom az egyetlen konstruktív megoldásnak, ami az USA, Oroszország és Kína dinamikus egyensúlyával jön létre, azaz a Három-Test paradigma. A másik elképzelés ki akarja lökni, és kifosztható erőforrás mezővé változtatni Oroszországot és az így szerzett zsákmányból akarja visszapótolni, amit a globális világ elit előre felzabált. Ha háromszor akkora a spekulatív pénz – ahogy a ZeroHedge is kimondja - mint a világ egész vagyona, akkor a nagy rész fel van zabálva. És a kétharmad dühös és frusztrált lesz, amikor rádöbben, nem tud nyerni. Ez akár egy évtizeden belül rázuhanhat a világra, komplex rendszereken az összeomlás hihetetlen gyorsasággal, láncreakció szerűen fut végig.
A másik a rendezett ráterhelés - a Három-Test finom dinamikus egyensúly formálódása folyamán - szintén súlyos következményekkel, de legalább nem hullik teljesen szét az emberi létezés. Ennek a konstruktív stratégiának volt Orbán Viktor kiváló szóvívője. A destruktív stratégia azonban az oroszokat kifárasztó folyamatos háborúban bízik. Az e verziót képviselők strómanja Európa. Nem brüsszelezni kéne, hanem ezt az erőt kéne megnevezni! Brüsszel is csak eszköz, hogy Európában mindenütt bevezesse az eurót kötelezően egy éven belül, hogy az unió egésze több tízezer milliárd eurós hitelek felvételével amerikai birodalmi fegyvereket vásároljon, ami az amerikai birodalmat stabilizálná valamennyire. A végtelen eladósodással vásárolt fegyverekkel és Európa saját élő erejével – bár megnézném magamnak, hogy milyen katonákat lenne képes kiállítani, semmilyet – vagy jobb híján zsoldosokkal menne Oroszország ellen. Ez a valóságos helyzet. Erről szóltak a magyar választások is. Erről szól Orbán Viktor sorsa. Erről szól az új nemzeti nagykoalíció felépíthetősége. És végtelenül sajnálom, hogy rajtam kívül ezeket az összefüggéseket nem tudja, nem akarja, nem meri felvállalni senki. Sajnálom, tehát akkor egyedül maradtam.
Itt átkötnék az első beszélgetésünkhöz, azaz, hogy a nemzetközi térben azt, amit mondasz, a Prof Michael Hudson a Harvardról vagy az Oxford-ban doktorált Richard Werner a pénzügyi és tőke folyamatok szempontjából, utóbbi MCC-s tanár és számos piaci elemző hasonlóan látja.
… ha egyszer is beengedtek volna az MCC-be…, soha fel sem merült, akkor nem szavazott volna az MCC-s fiatalok 90%-a a Tiszára. Egyébként pedig, igen a globális térben, hál' Istennek, számos olyan közbeszélő van, aki alapvetően ezt a narratívát ismétli. De változatlanul - és most nem a hülyét játszom -, nem értem - valójában nagyon is értem -, hogy akkor miért történhetett meg - az elmúlt 16 évben -, hogy ez a megközelítési mód még a nemzeti oldalon is abszolút tabu volt. Az egyetlen, amit megengedtek nekem, hogy viszonylag szabadon mondhattam - rádióban, tévében, negyven könyvben, meg a Bogár Naplóban – a magamét, de nem vagyok biztos abban, hogy ez a szólásszabadság a változások nyomán nem fog megváltozni. Változatlanul úgy érzem, és ez abszolút nem magánügy, mert most rendkívül súlyos mértékben üt vissza, hogy ugyan beszélni engedtek az elmúlt 16 évben - bár bizonyos fontos terektől hermetikusan elzártak -, a mondandóm csak úgy unikálisan lebegett a semmiben. Nem válhatott a nemzeti nagykoalíció olyan erejű narratívájává, amellyel állandóan újra teremti önmagát és tartósan működhet. Miként lehetne a kilencven százalék számára elérhetővé tenni más fogalomkészletben ugyanazt a tartalmat? Ahogy egyik tanítványom ajánlotta nekem, Tanár úr „őszintén az ő szintjén”, mindenkivel azon a szellemi szinten ahol van. Az egyetemi oktatásban huszonöt évet eltöltve azért némi képességet összeszedtem, hogy különböző szellemi szinteknek miként kell lefordítani az üzenetet, hogy számukra valóban belsővé válhasson. Ezért ebben is segíthettem volna, ha hagyták volna, nem hagyták.
Szeptember közepén egy hétfői napon beszélgetünk. Ezen a héten lesz a Fednek, és a Bank of Japan-nak kamatdöntő ülése. Az Egyesült Államok államadóssága kb. egy hónapja átlépte a 40 billió dollárt. Kína pedig folyamatosan és növekvő tempóban növeli aranykészleteit. Az űr- és az AI verseny folytatódik. Akár ezen a héten is történhet bármi.
Igen, így van. Örülök, hogy ezt ebben a kontextusban említed. Amit felsoroltál e rendkívül komplex világ nem látható elemei és ez a rejtett háború része, ugyanis ez nem látszik háborúnak. De ez is az, és a világháború része. Ráadásul a véres háborúnak is létezik három frontvonala. A legvéresebb az ukrán-orosznak látszó proxy, és prognosztizálhatatlan, hogy melyik pillanatban történik itt valami katasztrófa. A közel-keleti frontszakaszon Irán a főhős. Ez is ugyanannak a világháborús feszültségnek a része. Ugyanazon eurázsiai probléma része.
Az egész probléma azzal kezdődött, hogy 15 éven keresztül volt egy sikeres eurázsiai együttműködés Európa, Oroszország és Kína közt és ezt az amerikai birodalom szétrobbantotta, hogy a dollár ne omoljon össze, hiszen miért használnának dollárt az egymás közötti elszámolásban, hisz mindenük megvan óriási szinergiában. S ha a több tízezer milliárd dollár - amit eddig ebben a térben használtak -, visszaáramlik oda, azonnal összeomlik az egész rendszer. Ezt nyilván nem akarta se Európa, se Oroszország, se Kína. De amikor ezt meg kellett volna vitatni, hogy mégis mi történjen, az amerikai birodalom, és valószínűleg az eurázsiai együttműködés három eleme is kellően felelőtlen volt. Elevenítsük fel a huszonötödik évfordulóján 2001. szeptember 11-ét, ez az Eurázsia ellen folyó világháború első lépése volt. Mindegy ki követte el, és miért. Ez az amerikai birodalom érdekét szolgálta, bár nyilván nem ő szervezte, de kellett az ürügy, hogy be tudjon avatkozni Eurázsiában. Majd 2003-ban következett az iraki háború, 2009-ben meg „véletlenül kiderült”, hogy a CIA lehallgatja Putyin és Angela Merkel telefonbeszélgetését, utána 2014-ben Kijevben a puccs, majd a kiprovokált háború ’22-ben, és az Északi-Áramlat felrobbantódása. Vegyük már észre, hogy az ikertornyok összeomlása óta ez ugyanazon amerikai globális birodalom Eurázsia ellen folyó harmadik világháborújának a része. Amíg ezekkel nem szembesülünk, addig semmi nem lesz megérthető.
Közben van egy City of London, melynek erejét – Venezuelában, kriptokereskedelmen, fedett drog kereskedelmen, Hormuz környéki vazallus államok gyengítésén - fojtópontok létrehozásával próbálja a Trump adminisztráció gyengíteni, kiiktatni.
A legmélyebb probléma, hogy a világelit előre felzabálta a világ erőforrásait, és ennek következménye lesz. A világelit alapvetően a két angolszász birodalomhoz, a brit birodalomhoz és a folytatásaként létrehozott amerikai birodalomhoz kapcsolódik. Ugyanis ennek az angolszász birodalmi rendszernek az elitjei habzsolták fel előre a világ erőforrásait, és ez a felfoghatatlan deficit valójában ebből származik. Ennek egy másik dimenziója, hogy alapvetően a világhatalmukat a világtengerek uralására építették és ebbe felfoghatatlan tömegű pénzt fektettek. Kétségtelen, hogy totálisan kontrollálják ezt a rendszert. Az eurázsiai együttműködés egyik katasztrofális következménye - az angolszászokra nézvést -, hogy nem használnának dollárt, és attól az amerikai birodalom azonnal összeomlana, a másik következmény pedig, - mint papírlap két oldala tartozik össze az elsővel -, hogy semmi szükségük a világtengerekre.
Ez a dolog lényege. Eurázsia ugyanis szárazföldi együttműködés Selyemúttal, szárazföldi vezetékekkel, az Északi Áramlatnak is, ami ugyan tenger alatt megy, ezért kellett felrobbantódnia, mert két kontinentális hatalom a német és orosz együttműködésére épül, akiket mindig egymás ellen kellett uszítani „természetesen”. Mert, hogy is nézne ki, ha szinergiában együttműködnének!
A két angolszász birodalom minden létező erőforrását egy lapra a világtengerek uralására tette fel. Iszonyatos költségekkel építve fel ezt a rendszert, azt feltételezve, hogy semmiféle kihívója nem lehet, uralhatja a világot és szívhatja ki az erőforrásokat. Mert, aki a világtengereket uralja, az ezen keresztül mindent ural. De! Nem véletlen, hogy a brit geostratégák mégiscsak beszélnek Heartlandről, lényegében Oroszországról, meg Közép-Ázsiáról, mint körülölelő karéjról. Tudták pontosan, hogy a világtengereket a sakkban tartás végett kell uralni Oroszország meg Kína körül. Akárhogy is, de Amerika nem őshonos errefelé, a világ mégis természetesnek tekinti, hogy neki van 180 katonai támaszpontja az világnak ezen a térfelén, és nem az oroszoknak, meg a kínaiaknak Amerikában. Nem véletlenül nem lenne felhőtlen az öröme az amerikai birodalomnak, ha a Mexikói-öbölben, vagy a kanadai határon csak e fenyegetés egy töredékét merészeli produkálni Oroszország meg Kína. Láthattuk ezt a kubai konfliktus esetében a hatvanas években. Ez is állandó feszültség, és feszültségforrás a három „keleti” háború. Kelet-Európa, Közel-Kelet és a Távol-Keleten is növekvő feszültség alapvetően Eurázsia iszonyatos nyomás alá helyezését jelzi. A korábban felsorolt huszonöt éven át tartó eseménysor, és azóta is minden egyes világtörténés ezt a feszültséget jelzi. És a Trump féle szárny – benne Netanjahu a zsidó nemzetállam, meg az amerikai nemzetállam - józanul megpróbálja azt a stratégiát létrehozni bevonva Oroszországot és Kínát és velük akar valamilyen egyezségre jutni, hogy a világ stabilizálható legyen, és az előre felzabált erőforrás nyomán létrejövő óriási deficit rendezetten legyen ráterhelhető a világra. Miközben Európa már nem tényező, mert eljátszotta a lehetőséget, ám a destruktív stratégiában alárendelt szereplő, végtelen eladósításra szánva, amerikai fegyver vásárlásokkal és Oroszország ellen vívandó végtelenségig tartó, kifárasztó háborúval, mert csak összecsuklik a végén Oroszország, és így kifosztható erőforrás mezővé válik. Ez a destruktív stratégia azonban az egész emberiség számára még annál is nagyobb fenyegetés, mintha „csak” ez az egész deficit kontrollálatlanul ráomlana az emberiségre.
Itt tartunk most. A magyar választók döntők többsége ebből semmit nem értett meg, ezért óriási felelősség terhel a nemzet oldalon is nagyon sokakat - végtelen tiszteltem Orbán Viktoré - de talán még őt is, mert az utolsó pillanatban sokkal nyíltabban kellett volna erről beszélni. Legalább a saját híveinket fel kellett volna világosítani.
Hacsak nem az történt, hogy ’24-ben eleve közölték vele, hogy mindenféleképpen megbuktatunk. Pontosabban! Akkor nem buktatunk meg ’26-ban, ha ebben a két évben átállsz, azaz ha 180 fokos fordulatot teszel, kiveszed a részed a háborúból, a migrációból, a genderből, ha önként megfordulsz. Erre nyilván nemet mondott Orbán Viktor. Jó, mondták, akkor viszont polgárháborúval fogunk megdönteni, mint Kijevben tettük. Hát, ha lehetne, mégse ezt választaná, válaszolhatta erre Orbán Viktor, és akkor mondták, hogy jó, van egy harmadik opció is, hogy „demokratikus választás” keretében hagyod magad legyőzni, és utána kioldalogsz a politika világából. Tudom, ez szentségtörés. De logikailag, ha rátekintek a világra globálisan, és a magyar társadalomra lokálisan, nem tudok mást feltételezni. Aki ezzel nem ért egyet, szívesen látom, akár a te blogodon is, ha érvelve – az hogy ha egyszerűen csak azt mondja, hogy hülyeséget beszélek, az nem fog meggyőzni ennek az ellenkezőjéről -, de ha logikai érvekkel levezeti az ellenkezőjét, akkor legalábbis megfontolás tárgyává fogom tenni. Mi több, ha megfontolás után úgy látom, hogy meg kell hajolnom ezen érvek előtt, akkor szívesen módosítom az álláspontomat. A következetes agyonhallgatásom az ellentétes oldalon érthető. De a nemzeti oldalon azért kevésbé. Amíg ez tart, addig nem tudok mást tenni, mint ezt például a te segítségeddel igyekszem mindenkivel megosztani.
Miközben a szellemi leépülés és a gépidemokrácia eluralkodott, merre tovább magyarság?
Ahogy azt Orbán Viktor is elmondta kötcsei beszédében, a legkényesebb és a legsúlyosabb probléma a fiatalság kérdése. Így fogalmazott, hogy a mai harminc év alattiak gondolkodását teljesen áthuzalozták. A méltó emberi életről, a szabadságról, a legalapvetőbb fogalmakról teljesen más a világértelmezési logikája ennek a korosztálynak. A digitális „gépidemokrácia” által megtermelt, avagy a globális valóságipari művek médiája által közvetlenül behuzalozott és irányított nemzedéknek. A legfontosabb teendő a felismerés és a következetes cselekvés, hogy legalább fékezzük ezeket a folyamatokat. Ezért lett volna és lenne döntő fontosságú elsősorban az egyetemi ifjúság áthuzalozása ellen való rendkívül tudatos fellépés.
Dr. Bogár László
Megnehezíti, hogy a tanárnemzedék is a rontott struktúra terméke, így saját magát termeli újra a rendszer. Ez az egész emberi létezés legsúlyosabb problémája, hogy mivel a másolatról másolunk, de már a másolat is hibás, ennek következtében egyre hibásabbak a másolatról másolt másolatok.
A fülbesúgásos játék, aminek a vége teljesen fals eredményt szül.
De akkor sem tudok más mondani. Végzetesnek látszik, szinte visszafordíthatatlan tragédiának. De akkor sincs más lehetőség. Örüljünk, hogy a Jóisten legalább azt megengedi számukra, hogy ezt felismerjük. Késő így is, mert harminc évvel ezelőtt kellett volna felismerni és következetesen cselekedni, vagy még korábban. Beszédes esemény, amikor Antall József leváltja Andrásfalvy Bertalan tanár urat miniszteri posztjáról - akinél igazabb hazafit nehéz találni, aki a lepusztulás és következményeinek felismerője - helyére pedig a kifogástalan globális pedigrével rendelkező Mádl Ferencet nevezi ki, aki egyébként privatizációs miniszter is volt. Nos, ő finomon szólva sem fékezte, hanem előzékenyen segítette e folyamatok kibontakozását, és azóta is kizárólag mindig azoknak a kezében van az oktatás és kultúra a legkényesebb felület, ahol a világértelmezési logikák újraképződése zajlik, akkor ne csodálkozzunk ennek a következményein.
Pedig magyarnak kéne nevelni a gyerekeket.
Igen, de ahhoz kellene az a magyar, aki neveli őket. Ha már a tanárok nemzedékénél is a második olyan nemzedék nő fel, ami a rontott létet dicsőíti, és ezt viszi át, akkor innentől ez heroikus küzdelem lesz. Annak a valószínűsége, hogy sikeresen kerüljünk ki ebből az emberi létezést meghatározó szellemi, kulturális armageddonból, és győztesek legyünk ugyan kicsi, de nem nulla!
Köszönöm szépen!
Tallián Hedvig
