Matthew Ehret „A Népesedéscsökkentési terv legyőzése” c. mélyen szántó tanulmányáról Dr. Károvits János írt saját kiemelésekkel összefoglalót, az alábbiakban ezt olvashatják:
„NINCS határa a növekedésnek”
egy könyv, amely alátámasztja Ehret igazát...
Kulcsgondolat a tanulmányból:
„Nemcsak az emberiség, hanem az univerzum is határtalan lehetőségekkel rendelkezik az állandó ön-tökéletesítésre, és így lényegében ANTI-ENTROPIKUS. A fizikai gazdaságtan tudományában tett felfedezések (amelyek az 1952-1956 közötti időszakban születtek) azon a koncepción alapultak, hogy az emberiség képessége az alacsonyabb energiafogyasztási formákról a magasabbakra való átugrásra (azaz a fa tüzeléstől a szénig, az olajig, a maghasadásig, a fúzióig stb.) lehetővé teszi az emberiség fizikai gazdasági potenciáljának korlátok nélküli felfelé irányuló átalakulását. Az ismeretlenbe tett kreatív ugrások olyan elvek új felfedezéseit eredményezik, amelyek lehetővé teszik az emberiség potenciális relatív népsűrűségének növekedését a megnövekedett életszínvonallal, várható élettartammal és kognitív potenciállal oly módon, ahogyan azt egyetlen más állat sem érheti el.”
Matthew Ehret írásának főbb következtetései az azokat alátámasztó szempontok összefoglalásával
- Egy "Új Világrend", amelyet egy "öko-vallás" és egy népesedéscsökkentési terv vezérelt, domináns globális stratégia volt, különösen 1992 és 2013 között.
Ez a stratégia, amelyet Francis Fukuyama "A történelem vége" tézise jellemzett, amely szerint egy nem választott elit unipoláris világirányításra törekedett. Ez az elit, ahogy Zbigniew Brzezinski írta, egy hagyományos értékek által nem korlátozott, ellenőrzött társadalom létrehozására törekedett, amelyben a nemzetközi bankok és multinacionális vállalatok kulcsszereplők. Az ellenőrzés fenntartása érdekében ez a rend egy új vallási rendszert támogatott, amelynek középpontjában a "Gaia-imádat" állt, olyan kifejezéseket használva, mint a "szénlábnyom csökkentése", a "fenntartható fejlődés" és a "globális felmelegedés megállítása", mint tudományos álca ennek az ősi Földanya-kultusz ideológiának. Az ENSZ olyan kezdeményezései, mint az Agenda 21 (ma Agenda 2030) és a Föld Charta, amelyeket olyan személyiségek támogattak, mint Maurice Strong, szolgáltak ezen Gaia-koncepciók nemzetközi jogba való legitimálására.
- Az "öko-vallás" és a népesedéscsökkentési terv történelmi gyökerei a malthusianizmusban és az eugenikában keresendők, amelyeket a kortárs elfogadás érdekében újracsomagoltak.
A jelenlegi környezetvédelmi mozgalom eredete az 1968 és 1972 közötti malthusiánus újjáéledésben rejlik, amely időszakban eltolódás történt a fejlődést támogató vezetéstől. Julian Huxley, az UNESCO alapítója 1946-ban javasolta, hogy az eugenikát újra "gondolhatóvá" kell tenni, miután összefüggésbe hozták a náci borzalmakkal. A Római Klub, amelyet 1968-ban olyan személyiségek alapítottak, mint Aurelio Peccei és Sir Alexander King, valamint befolyásos 1972-es "A növekedés határai" című kiadványa központi szerepet játszottak ennek a zéró technológiai növekedést célzó tervnek az előmozdításában és az emberiségnek a bolygó elsődleges ellenségeként való beállításában.
- Szuverén nemzetek, különösen Kína és Oroszország feltörekvő szövetsége aktívan ellenáll ennek a tervnek az ipari növekedés, a nemzeti szuverenitás és a többpólusú világrend előmozdításával.
2013 körül olyan nemzetek, mint Kína és Oroszország, elkezdtek szembeszállni a "pénzügyi oligarchia" és annak népesedéscsökkentési terveivel. Ezek a nemzetek megerősítették szuverén hatalmukat és nagyszabású iparfejlesztési programokat indítottak, amelyeket Kína Egy Övezet, Egy Út (BRI) kezdeményezése példáz, amely integrálódik az Oroszország vezette kezdeményezésekkel. Ez az új paradigma elutasítja a népesedéscsökkentést, és előnyben részesíti az együttműködést, a fejlett ipari haladást és a hosszú távú gondolkodást a népesedéscsökkentési lobbi "zárt rendszerű logikájával" szemben.
- A "Zöld Új Megállapodás" (Green New Deal) és hasonló környezetvédelmi kezdeményezések a népesedéscsökkentési terv megtévesztő folytatásainak tekinthetők, nem pedig a környezetvédelem vagy a haladás valódi erőfeszítéseinek.
A Zöld Új Megállapodás lényegében az eugenika egy új formája, amelyet társadalmi és környezeti reformnak álcáznak. Az ilyen programok, amelyek a globális CO2-kibocsátás drasztikus csökkentésére irányulnak, végső soron "káoszhoz, éhínséghez és népességfogyáshoz" vezetnének, és nem valóban "zöldek", potenciálisan növelve az elsivatagosodást.
- A valódi haladás és a globális kihívások megoldása az emberi kreativitás, a tudományos és technológiai fejlődés, valamint a folyamatos ipari növekedés felkarolásában rejlik, ezáltal megkérdőjelezve a növekedés rögzített határainak malthusiánus koncepcióját.
Az emberi találékonyság és kreativitás képes legyőzni az érzékelt erőforrás-korlátokat és korlátok nélkül átalakítani az emberiség potenciálját. Lyndon LaRouche munkája cáfolta "A növekedés határai" premisszáit azáltal, hogy rávilágított arra, hogy a technológiai haladás újradefiniálja a "természeti erőforrásokat", és a civilizáció állandó jellemzője volt. Az olyan kezdeményezések, mint a BRI, ezt az alternatív utat testesítik meg, amely az emberiség szeretetén és a haladásba vetett hiten alapul.
- Az ember okozta éghajlatváltozás narratívája és a CO2 démonizálása megkérdőjeleződik, mivel úgy tűnik, hogy hiányzik a szilárd tudományos megalapozottság, és a mögöttes népesedéscsökkentési tervet szolgálja.
Soha nem bizonyították véglegesen, hogy az ember által termelt CO2 lenne az éghajlati változások elsődleges mozgatórugója. Az 1998 óta tartó globális felmelegedési trendek "szünetelése" a növekvő CO2-szintek ellenére, valamint a CO2-növekedés ellenére bekövetkezett történelmi lehűlési időszakok megkérdőjelezik ezt a narratívát. Ezenkívül a CO2 hasznos, a NASA tanulmányai a globális biomassza növekedését mutatják, részben Kína és India ipari növekedésének köszönhetően, mivel a CO2 elengedhetetlen a növények növekedéséhez.
- Egy reményteljes elmozdulás az ipari haladás érdekében folytatott globális együttműködés felé, amelyet olyan kezdeményezések vezetnek, mint a BRI és egy lehetséges USA-Oroszország-Kína szövetség, mint ellenszer a "népesedéscsökkentési tervvel" és az ahhoz kapcsolódó "halálkultusz" mentalitással szemben.
Az olyan vezetők, mint Hszi Csin-ping és Putyin elnökök közötti szövetség, amely a hosszú távú infrastruktúrára és technológiai fejlődésre összpontosít, olyan erőként jelenik meg, amely véget vet a "nagy zöld játszmának". Míg az USA Trump alatt elutasította a zöld népesedéscsökkentési tervet, Kínával és Iránnal szembeni ellenséges álláspontja kritikát érdemel. Az ipari együttműködésre irányuló USA-Oroszország-Kína szövetség utat kínál egy olyan jövő felé, ahol az emberek felkarolják a népességnövekedést, az ipari haladást és egy kiterjedt "nyílt rendszerű gondolkodást", amely összeköti az emberiség sorsát a kozmoszon át, eltávolodva az olyan entitások sugallta "agymosásától", mint a Római Klub.
Dr. Károvits János
Ezen írást a Szilaj Csikó közölte először, amit hálásan köszönünk! Ugyanitt megtalálják Matthew Ehret teljes írásának letölthető verzióját.
