Miként segít a „Félteke elmélet” megérteni a bennünket körülvevő totális válságot? Az alábbi rövid ismertetőt Dr. Ian McGilchrist  pszichiáter, nyelvész, filozófus Forradalom a gondolkodásban? című Cambridge-i Darwin College-ban tartott youtubeon elérhető előadása ihlette.

A KÉT AGYFÉLTEKE KÜLÖNBSÉGEINEK MEGÉRTÉSE

Agyunk figyelemre méltó szerv, mely középen két féltekére oszlik. Ez a felosztás nem egyszerűen arról szól, hogy az egyik félteke "érzelmes és képzeletteli", míg a másik "érzelemmentes és megbízható". Sokkal inkább arról van szó, hogy a két félteke különböző módon figyel a világra, két különálló fenomenológiai világot teremtve.

A BAL FÉLTEKE szűk, sugárszerű figyelmet fejlesztett ki, amely a már ismert és vágyott részletekre és specifikumokra összpontosít. Ez az értelmezhetőség, megragadhatóság, azaz a manipuláció szolgálatában áll: a világot elszigetelt, statikus dolgokra egyszerűsíti, amelyek nélkülözik a tágabb összefüggést, a kontextust.

A JOBB FÉLTEKE, ezzel szemben, átfogó, tartós és éber figyelmet tanúsít - a kontextuális egészre hangolódik - a folyamatokban gazdag, egyedi és burkolt, rejtett jelentéssel bíró világra. A két félteke figyelemkülönbsége logikusan két nagyon eltérő világérzékeléshez és megértéshez vezet.

A BAL FÉLTEKE DOMINANCIÁJÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

Emberek sokasága érzi zsigerileg, hogy olyan világban élünk, ahol a világ megértése nagyrészt az alacsonyabb rendű bal félteke perspektívájára korlátozódik. Ez számos aggasztó következményhez vezetett:

Képtelenség az összkép térbeni és időbeli észlelésére.

A bölcsesség elvesztése, amelyet a puszta tudás és információ vált fel.

Az elme és az anyag elválasztása, ami a fizikai világ lealacsonyításához vezet.

A bürokrácia, az eljárásosság és a józan ész figyelmen kívül hagyásának növekedése.

A minőség helyettesítése mennyiséggel, a finomság egyszerűsített álláspontokkal.

Az ésszerűség feladása a racionalizálás javára.

Az emberek számára alkalmatlan rendszerek tervezése, amelyek a hasznosság maximalizálásra irányulnak.

A paranoia, a bizalmatlanság, a harag és a társadalmi széttagoltság növekedése.

A METAKRÍZIS: EGY BORÍTÉKOLHATÓ KÖVETKEZMÉNY

Ezek az aggasztó tendenciák nem elszigetelt válságok, hanem egy mélyebb probléma megnyilvánulásai - amit "metakrízisnek" neveztek el, de lényegében totális válságról van szó. Ez a metakrízis annak a következménye, hogy nem értjük, mit jelent embernek lenni és mi a helyünk és feladatunk a világban. Mindez a bal féltekét teljesen eluraló diszfunkcionális világkép eredménye. A metakrízis számos egymással összefüggő globális kihívást foglal magában, a környezeti pusztulástól a társadalmi széttagoltságon át a totalitárius kontroll növekedéséig. Ezek a válságok nem pusztán a "rossz szerencse", hanem egy olyan világnézet logikus következményei, amely a világot manipulálandó és irányítandó gépnek tekinti, nem pedig élő, organikus egésznek, melyet megérteni és tisztelni kell.

A KIÚT: AZ EGYENSÚLY HELYREÁLLÍTÁSA

A metakrízis megoldása nem megváltoztatandó viselkedési formák felsorolásában rejlik, hanem abban, hogy alapvetően megváltoztatjuk, hogyan látjuk magunkat és a világot. Ápolnunk kell a rácsodálkozás és a bámulat érzését, felismerve a készen kapott kozmosz rendkívüli összetettségét és szépségét. Fejlesztenünk kell az együttérzést mások és a természet iránt, és nem az agressziót. Ugyanakkor mély alázatot kell tanúsítanunk, elismerve, milyen keveset tudunk valójában.

Ez nem könnyű feladat - mivel a bal félteke világnézete csábító és könnyen megfogalmazható -, de feltétlenül szükséges megoldani, amennyiben be akarjuk temetni a szakadékot önmagunk és az élő világ között a gyógyulásunk érdekében és olyan jövőt akarunk teremteni, amely valóban fenntartható és üdvözítő. A munka belül kezdődik, saját szívünk és elménk ápolásával. Mert csak akkor - ha megértjük önmagunkat - remélhetjük, hogy megértjük és kezeljük a velünk fenyegetőn farkasszemet néző metakrízist, a totális válságot."

Dr. Ian McGilchrist előadása itt érhető el.

Dr. Károvits